Aki Istennel kapcsolatba akar kerülni, meg kell tanulnia hallgatni I.
(Johannes Bours nyomán)
Olvasmány: 1Sámuel 1–3. fejezet; (3,1–19) – Sámuel Silóban
1. Meghívás-történet: Sámuel megtanulja, miként hallja meg Isten szavát
– Abban az időben ritkán hallatta szavát az Úr. Hosszú idő után ismét üzen!
– Sámuel közvetlenül az Úr közelében él, de még nem volt része abban, hogy az Úr megnyilatkozzon neki. – Álmában szólítja meg. Még nincs igazi tapasztalata ezen a téren. A tudattalanban szól az Isten.
– Van egy rituális kapcsolata, mégsem hallja az Úr szavát. – Isten lámpája még nem aludt ki. – Az Úr türelmesen vár. Az Isten hűséges.
– Még hosszú az út, míg halló emberré válik.
– Egyedül nem mehetünk ezen az úton. Szükséges valaki, aki tapasztalatokkal rendelkezik az Úr hangjának meghallásában.
– A szolgálatot elfelejtett idős pap és a fiatal, tanácstalan fiú.
– Éli füle, szeme, szíve már nem irányul az Úrra, ezért már nem érzékeli, hogy szólt hozzá. – Éli számára beköszönt az utolsó nagy lehetőség. Tud a jelekből következtetni Isten jelenlétére, amiről Sámuel beszámol neki.
– Éli érettségére vall, hogy így szól a Sámuel által elmondott ítélettel kapcsolatban: „Ő az Úr! Tegye, ami tetszik neki!”
– Sámuel így válaszol: „Itt vagyok, Uram! Szólj, a szolgád figyel!”
„Sámuel felnőtt és vele volt az Úr, és nem hagyta, hogy egyetlen szava is meghiúsuljon.” … Az Úr továbbra is Silóban jelent meg, mert megnyilatkozott Sámuelnek.”
2. Mária: „Ime az Úr Szolgáló Leánya. Történjék velem a Te Szavad szerint!”
Megjegyzés
Amikor még álomba burkolózik az ember: „Álomlátásokban, éjjeli képekben, és akkor, amikor ágyban szendereg. Ilyenkor megnyitja az emberek fülét, felriasztja őket ijesztő jelekkel.” (Jób 33,15–16)
Saját magam tapasztalom, hogy az idei esztendőben kórházi kezelésem óta, a műtétet követően hihetetlen belső megvilágosító üzeneteket kaptam álmomban (hajnali 3–5 óra között), melyeknek nagy részét bejegyzéseimben és egyéb írásaimban is rögzítettem. Ekkor felébredve és imádkozva kapom a legtöbb belső fényt! (Hofher József)
