Körlevél 2004. karácsony

Kedves Barátaink!

Eltelt újra egy év, egy szép és tartalmas év. Remélem ti is így érzitek, és örömmel, hálával tekintetek vissza a mögöttetek lévő időre, melyben felfedezitek Isten kegyelme által kapott számtalan ajándékot. Bennünket itt az Életrendezés Házában ez az érzület tölt el, ha visszatekintünk a megtett utunkra, mely már 10 évet ölel át. Egy szép, bensőséges ünnepnap hozott össze sokunkat, hogy emlékezzünk, és hálát adjunk azért a gondviselésért, mely végig kísérte ez idő alatt házunk fejlődését.

„Mikor is kezdődött? Évtizedekkel ezelőtt. Valamikor akkor, amikor Németh János atya először tartott lelkigyakorlatokat itt, Püspökszentlászlón, távol a világ zajától és a hatalom acsarkodásától. Az ő munkáját folytatta huszonkét évvel ezelőtt Vácz Jenő atya, aki igazán kibontakoztatta a lelkigyakorlatokat. Kezdetben ő is rejtve, titokban, később egyre bátorodva. S eljött az idő, amikor a véka alól elő lehetett venni a gyertyát és tartóra lehetett állítani. Ez a tartó, ez a sokakat magához gyűjtő lehetőség lett az Életrendezés Háza. Jenő atya álma és – ahogy mondta –  életének koronája.”

Ezekkel a gondolatokkal kezdte visszaemlékezését Süveges Gergő 2004 május 22-én, azon az ünnepségen, melyen fennállásunk 10. évfordulóját, és az új családok számára épített épületszárny elkészültét ünnepeltük. Vácz Jenő atyára is emlékeztünk ezen a napon, akinek élete, munkássága számtalan gyümölcsöt termett, de a legszebbnek és leghasznosabbnak az Életrendezés Háza létrehozását tartotta. 80 éves volt, amikor arra az elhatározásra jutott, hogy Püspökszentlászlóra egy lelkigyakorlatos házat épít. Rezes Zsuzsa újságírónő így morfondírozott magában, amikor Jenő atyával először találkozva terveiről hallott:

„Szép, szép, de ki a csuda jön el ide, az isten háta mögé, ezen a gidres-gödrös úton?! – gondoltam némi szánalommal hat évvel ezelőtt. Akkor még véletlenül vetődtem Püspökszentlászlóra. Sajnálkozásom annak a lelkendezésnek szólt, amellyel az idős jezsuita mondta-mutatta, hogy hova kerül majd a kápolna és az új szárny a családdal érkezők számára.”

Sokan voltak ezzel így, de talán még maga Jenő atya sem gondolta, hogy háza ekkora méretet ölt, és az ország legtávolabbi pontjáról is érkeznek majd ide az életüket rendezni vágyó emberek. De ő mélységes hittel, imával, hallatlan akarattal és erővel tervezte és építette folyamatosan ezt a házat és formálta közösséggé, Baráti Körré az ide érkező embereket. Így az ő példáján formálódtunk mi is, csoportosultunk egyre többen köréje – valójában vele együtt Isten köré – és mertünk vele együtt nagyot álmodni.

„Falakat láttam, tetőszerkezetet, de valami sokkal többet is. Valami nagy-nagy akarat, szép és lelkesítő közös szívdobbanás, mérhetetlen mennyiségű ima tartja össze ezeket a falakat, amelyek ma már többet jelentenek egy puszta lelkigyakorlatos háznál. Baráti Kört, visszatérő ismerősöket, megújulást és újrakezdést jelentenek – sok száz ember számára” – folytatta visszaemlékezését Süveges Gergő.

Ez a szombati ünnepnap egyben hálaadás is volt részünkről. Kifejezhettük köszönetünket emberek százainak – köztük nektek Barátainknak –, akik forintjaikat összerakva több millióval támogatták most is és kezdetektől e Ház megvalósulását. És hálát adtunk Istenünk gondviselő segítségéért is, hogy immár tíz éve az ő áldásával működik és szolgál az Életrendezés Háza.

„Az udvaron rám bólint a két, nagyra nőtt, megerősödött nyírfacsemete. Árnyékuk játékos az emléktáblán. Kis ovális fénykép. Vácz Jenő. Melegen mosolyog. Latolgatom, melyik teljesítménye a jelentősebb: az, amivel belevágott az építkezésbe nyolcvanévesen, egyedül, vagy az, amivel elérte, hogy akiket maga köré gyűjtött, nélküle is befejezték, folytatják…„  (Rezes Zsuzsa)

Jenő atya halálakor sokunkban megfogalmazódott az a vágy, hogy az ő életútjának, lelkigyakorlatainak, tanításainak összegzését írott formában is közre adjuk. Most összeállt egy nagyon lelkes kis csapat baráti körünkből, azzal a céllal, hogy ezt az elképzelést megvalósítsa. Szeretnénk, ha ez a létrejövő könyv minél igényesebb és szebb lenne, ehhez kérnénk a Te segítségedet is. Ha van birtokodban kép, film vagy hanganyag, melyről úgy gondolod, hogy e könyv teljességéhez hozzájárul, akkor kérlek, juttasd el az Életrendezés Házába. Minden ilyen anyagra gondosan fogunk ügyelni, és munkánk befejeztével visszaküldjük. Nagyon örülnénk, annak is, ha személyes élményeidet, emlékeidet osztanád meg velünk. Szeretnénk minél több visszaemlékezést összegyűjteni Jenő atyáról, melyekben nem csak általánosságban, hanem konkrét történetekben is elmesélnétek mindazt, amit magatokban hordoztok, mint szívet melengető emléket.

Sajnos még nem áll rendelkezésünkre semmilyen anyagi háttér, mely fedezné a szerkesztői és nyomdai költségeket. Az egyik legsürgetőbb feladatot most a közel 100 órás hanganyag leírása jelenti. Ha szakembernek adjuk, az igen tetemes kiadást jelentene. Ezért arra gondoltunk, hogy ebben is a Ti segítségeteket kérjük. Várjuk tehát azok jelentkezését, akik szívesen részt vállalnának ilyen módon is ebben a munkában, és pár kazetta begépelésével segítségünkre tudnának lenni.

Mindannyiunk nevében Istentől áldott Karácsonyt és kegyelmekben gazdag Új Évet kívánok minden kedves Barátunk számára.

 Szeretettel: Piffkó László

***

Kedves Barátaink!

Most, amikor újból közeledik karácsony szent ünnepe, II. János Pál pápának egyik karácsonyi beszédéből idézek:

„Minden nap karácsony napja lehet, annak kellene lennie. Minél jobban megtisztítjuk lelkünket a szentségek vétele által, azáltal, hogy szentgyónáshoz és szentáldozáshoz járulunk, annál inkább „új emberek” leszünk, annál inkább helyet készítünk szívünkben Isten szeretetének, annál inkább eljön Krisztus, és megszületik bennünk.”

Örömmel közlöm, hogy P. Generális, a jezsuiták általános elöljárója kinevezte utódomat a 38 éves P. Lukács János S.J. személyében, aki a Magyar Jezsuita Rendtartomány vezetését 2005. február 2-án veszi át tőlem. Jelenleg Szegeden novíciusmester. Rendi tanulmányait Münchenben, Párizsban és Bostonban (USA) végezte, de a rendbe való belépése előtt a Budapesti Műszaki Egyetemen mérnöki diplomát is szerzett. Jól beszél angolul, németül és franciául.

Hálát adok a jó Istennek, hogy elöljáróságom ideje alatt a magyar provincia és intézményei, mint pl. a Manréza-Dobogókő, a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, a szegedi jezsuita noviciátus, a Párbeszéd Háza – Horánszky utcai projekt Budapesten, valamint az Életrendezés Háza szépen fejlődtek. Talán még fontosabb az, hogy a jó Isten adott, és reméljük, hogy a jövőben is ad új hivatásokat (jelenleg is 5 novíciusunk van), és így egy fiatal, jól képzett magyar jezsuita csoport áll készen, hogy átvegye provinciánk vezetését és apostoli munkáinkat. Az elmúlt évtől kezdve egymás után szentelődnek diakónussá és szerzetespappá fiataljaink a hosszú jezsuita képzés után. Reméljük, hogy a szentelendők száma a jövőben sem csökken, hanem növekszik. Barátaink részesedhetnek munkájuk áldásaiban, ha imáikkal, áldozataik felajánlásával és – ha tehetik – anyagi támogatásukkal is elősegítik, hogy az Életrendezés Háza működhessen és fejlődhessen.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok jótevőinknek és barátainknak nagyon boldog, békés karácsonyt és áldott új esztendőt.

Nemesszeghy Ervin S.J.
provinciális