Körlevél 2005. pünkösd

Kedves Barátaink és Jótevőink!

P. Lukács János jezsuita provinciális az Életrendezés Házának lelkészévé nevezett ki június 1-i hatállyal. Örömmel készülök Püspökszentlászlóra nemcsak azért, mert Vácz atyát jól ismertem, őt igen becsültem és szerettem, hanem azért is, mert az Életrendezés Házának munkáját nagyon fontosnak tartom. De hadd mutatkozzam be pár szóval.

1929. aug. 13-án születtem Budapesten, mint szüleimnek harmadik fiúgyermeke. Pécsett nevelkedtem, így a Mecseket jól ismerem. A Piusz Gimnáziumba jártam, 1947-ben érettségiztem. 1948 nyarán felvételt nyertem a jezsuita rendbe. Az újoncidőmet Budapesten, a zugligeti Manrézában töltöttem, de annak befejezése előtt, 1950 májusában kilakoltattak bennünket, majd 1950. június 10-én elhurcoltak Szegedről a Kálvária sugárúton lévő jezsuita rendházból sok rendtársammal együtt. 1956-ban külföldre menekültem, hogy a rendi tanulmányaimat folytathassam. Angliába kerültem és ott szenteltek pappá 1959-ben. További tanulmányok végzése után 1966-tól filozófiai tanár lettem Heythrop College-ban először Oxford mellett, majd 1970-től Londonban a Londoni Egyetem keretében. 1978-ban provinciálisom Kanadába küldött, ahol Torontóban novíciusmesterként működtem 1978 1988 között. Sok lelkigyakorlatot vezettem Angliában, Kanadában, USA-ban, Dél-Amerikában, és Európa számos országában. 1990-ben visszatértem Magyarországra, mint az újból egyesített magyar jezsuita provincia kinevezett tartományfőnöke. Miután 1996-ban befejeztem tartományfőnöki megbízatásomat, 3 évig igazgató voltam Miskolcon a Fényi Gyula jezsuita gimnáziumban. Ezután 3 évig a dobogókői Manrézában segítettem, majd 2002 és 2005 között ismét provinciális lettem. Jelen év február 2-án megtörtént a „nemzedékváltás” a magyar provinciában és az új provinciális Püspökszentlászlóra küldött, hogy folytassam azt a munkát, amit Vácz atya kezdett meg. Nem lesz könnyű számomra az ő gazdag egyénisége és életszentsége után az elvárásoknak megfelelni. Kérem imáitokat, hogy Isten kegyelme pótolja hiányosságaimat. Május 31-én költözöm az Életrendezés Házába.

Pár nap múlva ünnepeljük Pünkösd napját. Az első Pünkösdkor a Szentlélek kiáradt Jézus tanítványainak közösségére, és a bátortalan, zárt ajtók mögött imádkozó apostolokat úgy megvilágosította és megerősítette, hogy a félelmekkel küszködő tanítványok Krisztus feltámadásának bátor tanúi lettek. Biztos vagyok abban, hogy a Szentlélek most is hathatósan működik szívünkben, ha hallgatunk sugallataira. Veni Sancte Spiritus.

Imádságos szeretettel: Nemesszeghy Ervin SJ, Életrendezés Háza lelkésze

Budapest, 2005. május 9.

Őrségváltás
Kedves Barátaink!

A karácsonyi levélben „beköszönéssel” jelentkeztem, most pedig máris elköszönök. Tavaly októberben kerültem ide az Életrendezés Házába, és küldetésem hamarosan véget is ér. Nemesszeghy Ervin atya veszi át a helyemet, amint azt föntebb olvashattátok.

Nem kis sajnálattal hagyom itt az Életrendezés Házát. A közel egyéves ittlétem tapasztalatokban és emlékekben nagyon gazdag időszak volt. Itt elsősorban az a sok-sok arc jelenik meg előttem, akikkel megismerkedhettem. Különösen is nagy szeretettel gondolok azokra, Rátok, akiknek személyes élettörténetébe közelebbről is betekinthettem és küzdelmeikben részt vehettem. Bár első látásra úgy tűnik, hogy a lelkigyakorlat kísérője „adja” a lelkigyakorlatot (ahogy Ignác atyánk is mondja), valójában én is nagyon sokat kaptam tőlük, Tőletek. A beszélgetések, a megosztott élettapasztalatok, örömek, a küzdelmekben való helytállás, mind-mind segítettek rácsodálkozni az Élet sokarcúságára, gazdagságára. Ugyanúgy mély megérintettséggel szemléltem és csodáltam, hogy miként tud munkálkodni Isten az emberi lélekben. Ezekért a tapasztalatokért, amelyek kísérni fogják életemet, mind Neki, mind Nektek nagyon hálás vagyok.

Ugyanitt szeretném hálámat kifejezni a munkatársaimnak, az ÉH munkatársainak: Lacinak, Editnek, Margónak, Marikának. Az ő gondoskodásuk és odaadásuk nélkül nem működhetne a Ház, és a vendégek elsősorban nekik köszönhetően érzik otthonosan és szívesen látottnak magukat nálunk.

Az Életrendezés Háza után számomra következő állomás a budapesti Sodrás utcai rendházunk lesz, ahol a ház adminisztrálásában fogok szolgálatot teljesíteni. Ha Isten is úgy akarja, akkor jövő év folyamán lesz esedékes a diakónus- és pappászentelésem is. Ehhez kérem imáitokat.

Nem csupán a pünkösd apropójából, hanem mert meggyőződésem, hogy a Szentlélek lakik és munkálkodik minden lélekben és vezet minden embert, kívánom számotokra, hogy megtapasztaljátok a Benne való feltétlen bizalmat és az ebből fakadó boldogságot. Az Ő áldása kísérje minden utatokat!

Józsa Csaba, jezsuita skolasztikus

Leköszönő EMFA
Kedves Barátaink!

Bizonyára már mindnyájan tudjátok, hogy a tavalyi év során az Életrendezés Házáért az üzemeltetési és szervezési felelősséget újra a Jézus Társasága Alapítvány (JTA) vette át. A Ház életében egy fontos időszak zárult le ezzel, hiszen 1997-ben a gazdaságos működtetéssel kapcsolatosan még legyőzhetetlennek tűnő borúlátás uralkodott. Ebben az esztendőben sietett Vácz Jenő atya segítségére egy olyan alapítvány, amelyet a hódmezővásárhelyi Tücsök-zenekar tagjai, gyerekek és szülők hoztak létre, s amelynek kuratóriumi elnökségét ezen időszak alatt én töltöttem be. Jelen soraimban szeretnék egy kis történeti visszatekintés keretében köszönetet mondani sokunk nevében sokaknak, és mindenekelőtt a Jóistennek az elmúlt évekért.

A “kilátástalanság” (de nem reménytelenség!) kritikus, 1997-es évében kezdődtek el az Életrendezés Házát ezután 6 éven keresztül üzemeltető Európai Magyar Fiatalságért Alapítvánnyal a tárgyalások. Ez a folyamat viszonylag rövid idő alatt konkrét formát öltött. Az EMF Alapítvány szerződésben vállalta, hogy minden erejével támogatja Vácz Jenő atya születő félben levő életrendezés-művét, és nem engedi, hogy a nagy lendülettel induló munkát a kimúlás temesse maga alá.

Az alapítvány első, legégetőbb feladata az volt, hogy értékes programokkal és résztvevőkkel népesítse be a házat. Országos pályázat kiírásával hamarosan fiatalok százai jöttek Püspökszentlászlóra, hogy éljenek a csodálatos lehetőségekkel. A Házban megmozdult az élet, és Püspökszentlászló országosan is egyre nagyobb ismertségnek örvendezett.

A következő kihívás a gondnoki feladatokra alkalmas személy megtalálása és konkrét állásteremtés feladata volt. Imaláncos összefogással írtuk ki álláspályázatunkat, és a számos jelentkező közül kiválasztva utólag megerősödött bennünk a felismerés, hogy kiváló gondnokot vezérelt hozzánk a Jóisten Piffkó László és felesége Böbe személyében. Munkába állásuk kezdeteikor kialakítottuk az első működőképes, korszerű technikával felszerelt irodát, továbbá sikerült értelmes takarékossággal lényegesen csökkentenünk a Ház működési költségeit. Eközben évente duplázódott a házban töltött vendégéjszakák száma. A stabil alapítványi háttérnek és a kiváló gondoknak köszönhetően Jenő atya egészen felszabadulhatott a lelkigyakorlatos és papi munkákra. Egy-két év múlva újabb alkalmazotti státuszokat sikerült létrehozni, ami lehetővé tette további nagyszerű munkatársak bekapcsolódását. Itt emelném ki annak csodálatos jelentősségét, hogy Margó, Edit, és Marika is munkatársunk lehetett. Általuk a házban jelenvalóvá lett a női lélek gazdagsága, ami újabb lényeges minőségi fejlődést hozott számunkra.

Az alapítványi vezetés elve az együttműködés volt. A házat a “gyógyító egyház” képe alapján igyekeztünk irányítani. Ez azt jelentette, hogy nem csak “elit katolikusok” szűk és néha nem kevésbé nehézségmentes körei számára nyitottuk ki kapuinkat, hanem a keresztény gondolattól még mindig megérintett magyar társadalom sebeinek gyógyítására engedtük ragyogni az Evangéliumot. A bizalom elvéből születő szoros együttműködéseknek, és az alapítványi programszervezésnek köszönhetően az EMF Alapítványnak sikerült az évek során nem csak az éves költségvetés forintjait előteremteni, hanem a hat év alatt pályázatokból és saját forrásainkból döntő lépéseket tenni az alagsori nagyterem és a “kápolna-álom” megvalósítása felé. Az EMF-Alapítvány idején a ház olyan erőteljes fejlődést mutatott, amely lehetővé tette az előző tervek megvalósulása után az új szárny megálmodását is. 2004-ben, amikor a JTA keretei között a magyar jezsuita provincia egész közössége elkötelezte magát a Ház  és a lelkigyakorlatos tevékenység mellett – szegedi és vásárhelyi alapítványi munkatársaink nagy örömére -, a Ház minden területen rendkívül bíztató jövőképet sugallhatott.

Az EMF-Alapítvány munkatársi és önkéntes közössége Püspökszentlászlón ezzel töltötte be küldetését a Jóisten csodálatos művében. A vásárhelyi Tücsök-zenekar tagjai felnőttek, új kihívások várnak rájuk személyes életükben, a társadalomban és az egyházban. Tavaly óta ki-ki lehetőségei szerint más módon igyekszik továbbra is segíteni a ház működését. Hála és dicsőség legyen Urunknak mindenért, mindenkiért, mindörökre!

Varga-B. József SJ

Kedves Barátaink!

Mostani körlevelünk hangulata is hasonlatos az elmúlt időkben kiadottakéhoz. Újra örvendezünk, és köszöntjük Ervin atya személyében házunk új lelkészét, de egyúttal kissé nehéz szívvel búcsúzunk Csaba testvértől, aki az elmúlt 8 hónapban lelkesen, fiatalos lendülettel és nagy szeretettel állt az ide érkező lelkigyakorlatozók szolgálatára. Most végére értünk egy átmeneti időnek, mert hiszen tudtuk, hogy Jenő atya halála után a jezsuita rend számtalan feladata mellett csak átmeneti megoldásokkal tudja biztosítani a lelkivezetői jelenlétet házunkban. Voltak, akik aggodalommal néztek ekkor a ház jövője felé, félve attól, hogy fejlődésünk megtorpan, a lelkigyakorlatok száma csökken. De Károly atya és Csaba testvér személyében olyan lelkivezetőket kaptunk, akik töretlenül, hittel és teljes odaadással tudták folytatni az itt megkezdett munkát. Egyéniségükkel újabb színfoltot hoztak házunk életébe, és derűt, vigasztalást, újult erőt tudtak nyújtani az ide lelkigyakorlatra érkezőknek. Ebben az időszakban nagy segítségünkre volt Varga-B. József atya is, aki odaadással, szüntelen figyelemmel és szeretettel igazgatta továbbra is házunk útját.

Most újra egy olyan jezsuita érkezését várjuk Ervin atya személyében, aki már a kezdetekben is szívében hordozta az ÉH ügyét. Jenő atya írja 1995. augusztus 8-án kelt körlevelében: „Negyedik levelem még 1994. végén kelt, az akkori örömök és gondok jelzésével. Sokan osztoztak azóta ezekben, első helyen tartományfőnököm P. Nemesszeghy Ervin SJ, aki végül is az építkezés költségének jó 65%-át viselte.” Jenő atya azt is sokszor elmesélte házunk történetével kapcsolatban, hogy Ervin atya úgy tekintett az ÉH-ban kibontakozó jezsuita munkára, mint ami valamiképpen folytatása annak a jezsuita jelenlétnek és munkának, mely egykor a pécsi Piusz Gimnáziumban folyt, melyet a rendszerváltás után nem tudtak a rendnek visszaadni. Ervin atya gondoskodását és segítségét az elmúlt években is sokszor tapasztalhattuk. Neki köszönhetjük, hogy az elmúlt két évben nem maradtunk lelkivezető nélkül, hiszen Károly atya és Csaba testvér az Ő megbízásából teljesített itt szolgálatot. Nagy segítség volt az is, hogy az új épületszárny befejezéséhez szükséges fedezetet biztosította a rend támogatásával. Örömmel és hálatelt szívvel várjuk Őt. Itteni munkájához kívánjuk Isten áldását, erőt és jó egészséget. Hálát adunk Istennek, hogy ezekben a kissé nehezebb években, számtalan jelből érezhettük, hogy az Ő áldása kíséri ezt a házat. Köszönjük, hogy az itteni munkába bekapcsolódó, és ebben önmagukat ajándékozó jezsuiták személyén át is megmutatta, hogy szüntelen gondot visel ránk, és kegyelmi ajándékaival segíti az itt folyó szolgálatot.

 A továbbiakban pár kéréssel szeretnék hozzátok fordulni.

Szeretnénk a nyár folyamán Jenő atya sírja fölé egy szép, de egyszerű síremléket állítani, és környékét méltó módon rendezni. Sajnos eddig nem tudtuk a szükséges fedezetet erre előteremteni, ezért fordulok most hozzátok segítségért. Mindennek megvalósulását a jezsuita rend is fogja támogatni, de Lukács János provinciális atyának is az a kérése, hogy ennek egy részét külön gyűjtés útján szedjük össze. Kifejezve ezzel azt is, hogy Jenő atya e Baráti Körnek a létrehozója volt, melynek tagjai halála után is összetartanak, segítik művét, ápolják és gondozzák emlékét. Mintegy250.000 Ftaz az összeg, amit gyűjtés útján szeretnénk előteremteni. Ha esetlegesen ennél nagyobb összegű adomány gyűlik össze, akkor a többletet a Jenő atyáról készülő könyv kiadására fogjuk fordítani. Amennyiben ebben segítségünkre tudsz lenni, akkor adományodat eljuttathatod postai utalványon az Életrendezés Háza címére, vagy számlaszámunkra. A közlemény rovatba írjátok be: „Adomány Jenő atya síremlékére” Adományaitokat a jezsuita rend nevében is szívből köszönöm.

A számla tulajdonos neve: Jézus Társasága Alapítvány

Számla száma: 11992024-06327145-10000001

Mivel sokan csak május 20-án nyújtják be adóbevallásukat, újból kérem, hogy a civil szervezeteknek juttatható SZJA 1%-ával támogassátok a Jézus Társasága Alapítványt. Így segítheted a jezsuita rend azon törekvéseit, melyet több munkaterületen is végez társadalmunk szolgálatában. Ennek a támogatható munkának egyik része az életrendezés, melynek mind szélesebb körben való szolgálatát igyekszünk megvalósítani házunkban. Alapítónknak, Vácz Jenő atyának álma egyre jobban kibontakozóban van, melyet most Te is elősegíthetsz, ha személyi jövedelem adód 1%-át részünkre ajánlod fel.

A Magyar Jezsuita Rend az idei évben felmérést végez, hogy munkaterületeik közül a támogatók szemében melyik élvez prioritást. Az ezzel kapcsolatos visszajelzéseket az alábbi szavazócédulán várják. Ha úgy döntesz, hogy a civil szervezeteknek juttatható SZJA 1%-át a Jézus Társasága Alapítvány részére ajánlod fel, akkor kérlek, élj a szavazás lehetőségével is. A felsorolt munkák közül jelöld be azt, amit a legfontosabbnak tartasz, és juttasd el a következő címre: Jézus Társasága Alapítvány, 1085 Budapest, Mária u. 25. Szavazatodat e-mailen is eljuttathatod a hevenesi.agnes@jezsuita.hu címre.

Továbbra is várjuk a Jenő atyáról szóló könyv szerkesztéséhez felhasználható írott, hang, vagy képanyagot, illetve a vele kapcsolatos emlékeiteket, élményeiteket. Sokan jelentkeztek karácsonyi körlevelünk után, hogy segítsenek a több mint száz kazettányi hanganyag begépelésében. Segítségüket ezúton is köszönjük! Ez a munka már elindult, de továbbra is várjuk segítők jelentkezését, mert a kazetták felét tudtuk csak kiadni.

 Melyik munkánkat tartod a legfontosabbnak?

- Az életrendezést? Az életrendezés segíti, főleg a fiatalt, hogy döntsön, mi a hivatása, mi az életcélja, és mi a legjobb út, mely oda vezet: egy térképet kap.

- A nevelést? Nevelő munkánk több mint oktatás és képzés: segítjük a fiatalt értékrendje kialakításában: egy iránytűt kap.

- A jezsuita média műhelyt? Új Média Műhelyünk, gyakorlati munkán keresztül képesíti a fiatalokat a média használatára, hogy holnap is legyen, aki irányítsa őket: vezetőt kapnak.

Legyen ebben is társunk! Jézus társainak társa.

 Szavazócédula:

Név: _______________________     Cím: _________________________

                                        __________________________

A jezsuiták tevékenységében a legfontosabbnak tartom:        Életrendezés         •

         Nevelés       •

         Média műhely       •

  *** 

Részlet Jenő atya 2002 pünkösdjén mondott homíliájából

Pünkösd nem csak az Egyháznak a születése, hanem a mi keresztén létünknek is tartalma. Már a keresztségben a Szentlélek elfoglalja az ember lelkét, beárad az emberbe. És akkor úgy fokozatosan, ahogyan tudatosodunk, növekedünk, úgy adja az ajándékait is. A Szentlélek vezetése alatt állunk mi emberek. Az ember tehát olyan lény, akiben lehetőség rejlik arra, hogy a Szentlélek vezetése alatt bontakozzon ki az élete, készüljön föl arra, amire Isten mindnyájunkat meghívott és teremtett, hogy mi is belekapcsolódjunk a Szentháromságba. Hogy történik ez? A Szentháromságban csak egy Fiú van, egy Ige, aki születik az Atyától. Isten végtelen bölcsességére vall, hogy az egyetlen Örök Ige emberré lett, és az emberségének kegyelmeivel eléri azt, hogy az egész emberi világot bevonja önmagába, gyermekségébe. Kiterjessze az Ő egyetlen örök Isten-gyermekségét mindnyájunkra, hogy mi is Isten gyermekei legyünk. Csodálatos a hitünknek ez a mélysége, amire szükségünk is van. Miközben így, ahogy mondják zajlik az élet, mindenféle szempontból szükségünk van, hogy ne merüljünk bele ezekbe a dolgokba annyira, hogy a hitünk ne ragyogjon bennünk…

Alkalmas a Pünkösd ünnepe arra, hogy mindnyájan a saját születésnapunkra, arra a születésnapunkra gondoljunk, amikor a keresztséggel bevett bennünket az Úr Jézus a saját Isten-gyermeki méltóságába, titkába, valóságába, a hit, a remény, a szeretet által. Az egész Egyházra kiterjesztette ezt, mindazokra, akik hisznek, de azokra is, akik még nem hisznek, mert egy rejtély mindegyik embernek a lelke. Nem tudhatjuk, hogy Isten mikor adja meg neki azt az ajándékot, hogy ő is be van kapcsolva az Úr Jézus Isten-fiúságába. Csodálatos lénye van a Szentléleknek. Mintegy az Atyát és a Fiút egységbe kapcsolja. De nem csak az Atyát és a Fiút, hanem az egész teremtett világot, minden embert. Ő minden egységnek a titka…

Figyeljünk föl mi is a magunk életében a belső dolgokra, a meglátásokra! Ezek akkor jönnek, mikor imádkozunk. De nem csak úgy felületesen, szokásszerűen, hanem esetleg a szentírást fölnyitva, kézbe véve, elmélyülten, teljes csöndben. Aki hisz az Úr Jézusban, annak élő vizek folyamai fakadnak a lelkéből. Ez talán a legfontosabb mindnyájunk számára, amit az Úr Jézus mond, hogy higgyünk benne és akkor a lelkünkben élet keletkezik. Érdekes, hogy a vizet, az élő vizet mondja az Úr Jézus a Szentlélek jelének. Ugye a víz minden élőben ott van. Növényekben, állatokban… Víz nélkül nem lehetne élni. Vegyük be ezt a csodálatos ajándékot és kérjük azt, hogy ráébredjünk életünkben, hogy minket a Szentlélek vezethet! Nagyon fontos az, hogy ne rossz irányba hallgassunk, figyeljünk belül, hanem a Szentlélekre! Figyeljünk és meghalljuk, hogy mit mond!

Amen