Körlevél 2007. karácsony

Kedves Barátaink!

Akik figyelemmel kísérték 2007-ben a magyar közéletet, bizonyára azonosulni tudnak Ady Endre rövid versével, melynek Az Isten-kereső lárma címet adta:

                    Neved sem értem, Istenem,                        Próbáltam sokféle mesét

                   De van két árva, nagy szemem                     De, hajh, egyik se volt elég:

                   S annyi bolondot látok,                                 Szívemben, idegeimben

                   Hogy e sok bolondságból                              Kiabáló, nagy lárma

                   Nagy ijedelmemben                                      Téged keres, Fölség.

                   Uram, hozzád kiáltok.                                  Isten, a tied minden.

Milyen jó, hogy vannak még olyan helyek Magyarországon, mint Püspökszentlászló, ahol az agresszió, a zaj, az átverés és a békétlenség helyett csend, fény és béke honol. Mennyire előrelátó, vagy inkább Istenben bízó volt Vácz atya, hogy ilyen helyre alapította az Életrendezés Házát. Ismeretes, hogy az általa megvett házat szükséges volt átalakítani, javítani, majd kétszer bővíteni, bútorait nagyrészt felújítani. Most egy újabb fejlesztésre van szükség, hogy a mozgáskorlátozottak is tudják használni ezt a Mecsek egyik legszebb tájvédelmi körzetében fekvő lelkigyakorlatos házat. De a fejlesztés azért is szükséges, mert egyre többen keresik fel házunkat. Évről évre növekszik azok száma, akik igénylik házunk programjait, hogy megnyugvást, lelki békét és lelki megújulást találjanak nálunk. Hála legyen ezért a Mindenhatónak.

Házunk fejlesztése tavasszal indul meg de úgy, hogy ne zavarja a közös lelkigyakorlatos programokat, melyek nagyrészt hétvégén lesznek. Viszont az egyénileg kísért lelkigyakorlatok számát a ház fejlesztése miatt csökkentenünk kell 2008 első felében. Ezt már azért is meg kell tennünk, mert P. Provinciális szeretné, hogy 2008. január 10. és május 10. között Torontóban, a magyar jezsuiták által vezetett plébánián segítsek ki, és így ezen időben nem leszek Magyarországon. De próbálunk helyetteseket keresni. Ezért továbbra is kérjük az igényeket Piffkó Lacinak jelezni. A 2008 első felében tervezett közös lelkigyakorlatos programok listáját a karácsonyi levéllel együtt küldjük.

Most, amikor újból levelet írok barátainknak, hideg decemberi szél pörgeti a lehulló faleveleket, itt van az ADVENT szent időszaka, pár hét múlva pedig megérkezik a KARÁCSONY, a názáreti Jézus születésének ünnepe. Micsoda titok: Isten első, hiteles arcát egy gyermekarcban látjuk! Az Ő mosolyában Isten mosolyog ránk. Az Ő sírásában Isten sír velünk a mi ínségünkben és szomorúságunkban. Az Ő gyengesége erősít meg bajainkban. Legyen az Ő szeretete kicsit a miénk is, a Szűzanya és Szent József boldogsága melegítse a mi szívünket ne csak karácsony ünnepén, hanem a jövő év minden napján.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok reményben gazdag, szép karácsonyt és áldott új évet.

Nemesszeghy Ervin S.J. Az Életrendezés Háza lelkésze

Kedves Barátaink!

Istennek hála, újból elérkeztünk egy év lezárásához. Ha visszatekintek az Életrendezés Háza elmúlt évére, több örömteli történésről, változásról számolhatok be. Mindenek előtt hálát adok azokért a kegyelmi ajándékokért, melyekből erőt meríthettünk itteni feladataink végzéséhez, és melyet remélhetőleg mi magunk is közvetíteni tudtunk a nálunk megforduló lelkigyakorlatozóknak, vendégeinknek.

Természetesen az események sorában nem volt örömteli, hogy múlt év végén a munkatársi közösségből távozott Laurinyecz Edit, – amint arról már beszámoltunk. De Isten gondviselésének hála májusra újra rendeződtek soraink, olyannyira hogy Edit helyébe két munkatársat tudtunk fölvenni. (Persze Edit kolléganőm büszkén állapította meg, hogy őt csak két ember tudja pótolni) E létszámbővítést valójában már régebb óta fontolgattuk, mivel kihasználtságunk növekedésével az elvégzendő munka és feladat is szaporodott. Megkértem új kolléganőimet, hogy ne én, hanem Ők mutassák be röviden magukat előttetek.

Ez év július 26-ától Várkonyi Andrásnénak hívnak. Ezidáig Lónárdt Ildikóként éltem. Ettől a naptól azonban eggyé váltam valakivel, Isten kegyelméből. Házasságkötésünk mottójául választottuk: „Amint Te Atyám bennem vagy és én Tebenned, úgy legyenek Ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem.” (Jn 17,23)

Nem akarok mást, itt Püspökszentlászlón sem, mint úgy élni, hogy „elhiggye a világ (…)”. Szerződéskötésem ideje május 14. Úgy hiszem a lelkigyakorlatos ház olyan tér, ahol bőven akad lehetőség a szolgálatra, s teológiát végezvén örülök, hogy ezt a szolgálatot az Egyházban tehetem.

A test azonban gyenge, így kérem az Barátainkat, imádkozzanak értem.

Nobilis Barbarának hívnak. Sokat gondolkodtam, mit írjak magamról, miért is kerültem ide az ÉH-ba. Mivel azonban ezt én sem tudom, csak azt írhatom le, hogyan kerültem ide. Végzettségemet tekintve művészettörténész vagyok (a teológiát is elvégeztem levelező tagozaton). Szerettem volna a szakmámat gyakorolni, sokan igyekeztek tőlük telhetően segíteni is ebben, de mégsem tudtam elhelyezkedni.

Egy barátnőm, aki tudta álláskeresési gondomat, újévi jókívánsága mellé az ÉH állásajánlatát is csatolta. Sőt azzal a szóbeli kiegészítéssel továbbította, hogyha ő a helyemben lenne (és nem kötné a családja), biztosan idejönne dolgozni. Ezek után nem volt kétséges, hogy megpályázom az állást. Az ezután következő négy hónap még bővelkedett fordulatokban – mindkét fél bizonytalankodott, hogy jó lesz-e ez a megoldás –, de májusra én is és az ÉH is döntöttünk. Azóta itt vagyok otthon.

Sokszor Örömmel halljuk tőletek: “Jó itt lenni, jó ide visszajönni, megérkezni” Szeretném elárulni nektek azt is hogy jó itt szolgálatot is teljesíteni. Istennek hála a munkatársi közösségért, a “lányok” kedvességéért, készségéért, mosolyáért, mely által házunkban a légkör bensőségesebb és otthonosabb lehet.

Régebbi leveleinkben beszámoltunk már arról a tervünkről, folyamatban lévő munkánkról, melynek gyümölcseként szeretnénk közreadni pár kötetet, melyben Vácz Jenő atya életrajza, prédikációi, elmélkedései, lelkigyakorlatai jelennének meg. Jenő atya szellemi hagyatékának feldolgozása során felismertük, hogy a tervbe vett 2-3 kötet nem lesz elegendő mindazon kincsek megőrzésére és átadására, melyet hátra hagyott. Így most hosszabb könyvsorozatban gondolkodunk. Halálának ötödik évfordulóján (2008 tavaszán) tervezzük megjelentetni az első kötetet. Ebben Jenő atya élete, részletek a lelki naplójából, róla írt visszaemlékezések szerepelnének. Reméljük hogy tervünk valósággá is válik, mivel addig még sok munkára és az anyagi fedezet előteremtésére is szükség van. Szeretnénk erre gyűjtést rendezni oly módon, hogy lehetőséget biztosítunk az első két kötet előzetes megvásárlására. Viszont mindaddig nem kérünk és fogadunk el befizetéseket erre a célra, ameddig a kötetek megjelenése bizonyossá nem válik. Örömmel vesszük azonban ha elővásárlási szándékotokról tájékoztattok minket, ez egyúttal viszonyítási alapot is ad a megrendelendő példányszám megállapításához is. Szándékotokat az Életrendezés Háza bármelyik elérhetőségén közölhetitek. Kérem jelezzétek, a megvásárolni kívánt példányszámot, összes elérhetőségeteket, és azt is ha esetleg némi adománnyal is segíteni tudjátok a kötetek megjelenését

Korábbi levelünkben szintén tettünk már említést fejlesztési tervünkről, mely által szeretnénk az ÉH-t korszerűsíteni. Fejlesztési, korszerűsítési tervünk megvalósítását két részre bontottuk, melynek első része az épületen kívüli munkákat foglalja magában, melyek a következők lesznek: Egy terasz, és az új tornác megépítése, mivel jelenlegi tornácunk az építkezés második fázisában a nagyteremhez lesz kapcsolva. Megvalósul továbbá az udvar akadálymentesítése, nagyterem új főfalának alapozása, alagsor vízszigetelése, a kápolna előtti tér kiszélesítése, és egy új víztartály építése. Az első ütem megvalósításához már tavasszal hozzá tudunk kezdeni. A fejlesztési terv második üteme ennél jóval nagyobb lélegzetű lesz és az egyágyas szobákat, valamint nagytermünket magába foglaló épületszárnyak jelentős átalakításával fog járni. Ennek kapcsán létrejövő jelentősebb változásokról a mellékelt lapon találtok információt. Ez az írás melyet a mellékletben találtok, talán már ismerős előttetek, megkaphattátok a rendtől, amennyiben szerepeltek egyéb jezsuita címbázisában.

Szeretném ha elhinnétek, hogy jelen levelünknek nem elsődleges célja az adomány gyűjtés, elsősorban hírt szeretnénk adni magunkról és köszönetet mondani azért, hogy elsősorban imáitokkal erős támaszaink vagytok házunknak. Rátok, Barátainkra mint lelki háttérre gondolunk és terveink elősegítését inkább kérjük tőletek imáitok által, és csak másodlagosan anyagi hozzájárulással, de csakis azoktól akik ezt gond nélkül megtehetik. De idéznék még itt ezzel kapcsolatosan egy gondolatot Jenő atyától. ”Azt mondják a rossz nyelvek, hogy mi a körleveleinkben mindig kérünk valamit. Most láthatjátok, hogy ez nem igaz, mert íme, most is inkább adunk, mint kérünk. Hiszen nagyszerű lehetőséget adunk a szeretet világos, egyszerű gyakorlására, és egyben a részvételre egy ilyen pompás vállalkozásban.”

Azzal a bizalommal zárom soraimat, hogy visszatekintve mindannyian szépnek, tartalmasnak és Istentől megáldottnak látjátok a mögöttetek hagyott napokat. Arra gondolok, milyen jó, hogy Krisztus születését éppen év végén ünnepelhetjük. Ez az ünnep vigasztalást és jövőbe tekintő bizakodást nyújt, ha esetleg kételyünk is volna afelől, hogy munkánkkal, helytállásunkkal, áldozathozatalainkkal kellő képen tudtuk-e szolgálni azt a hivatást, melyet Istentől kaptunk. Velem együtt talán többen is eljutnak arra a felismerésre, bizony lehettem volna szorgalmasabb feladataim ellátásában, hűebb a rám bízott javakhoz, megfontoltabb kitartóbb hivatásom teljesítésében. Mégsem költözik csüggedés a szívünkbe, mert ha a jászolban fekvő gyermekre pillantunk elmosolyodunk, hiszen ki tudna öröm és mosoly nélkül tekinteni egy újszülöttre. Őt szemlélve „látjuk dicsőségét az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.” Őt továbbnézve megszületik bennünk a felismerés, hogy egyedül Ő a tökéletes és azért jött, hogy „mindannyian az Ő teljességéből kapjunk, kegyelmet kegyelemre halmozva” És mit tegyünk hogy jövőre szolgálatunk teljesebb és tökéletesebb legyen? Jenő atya azt mondaná: “Nekünk csak az a dolgunk, hogy ne fordítsuk el a figyelmünket meg a vágyainkat másfelé. Ennyi az egész.”

Munkatársaim nevében is áldott karácsonyi ünnepeket, és kegyelmekben gazdag új évet.

Szeretettel: Piffkó László