Körlevél 2011. karácsony

Kedves Barátaink, Jótevőink!

Most, amikor a szokásos Karácsonyi levelet írom, eszembe jut az Úr Jézus meglepő tanítása:

„Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” /János 15,12/

De hogyan tudjuk egymást annyira szeretni, mint Ő? Hiszen Ő nem csak ember, hanem Isten is volt! Mi gyarló emberek mindig csak véges módon tudunk bárkit szeretni, mert véges lények vagyunk és emellett bűnösök. Az Úr Jézus Isten-ember volt. Egyedül Ő lehet a forrása a végtelen Isten – emberi szeretetnek!

Kérjük tehát az Ő kegyelmét – ingyenes adományát – hogy növekedjünk a szeretetben, a megbocsájtásban, a türelemben és figyelmességben, különösen most, amikor adventben várjuk az Úr Jézus eljövetelét.

A Karácsonyi liturgia bensőséges ünneplése segítse elő a családi ünnepségek szépségét, karácsonyi énekekkel, szentírás részletek felolvasásával és ajándékokkal, hogy szívünk, lelkünk az Úr Jézus emberszeretetében részesüljön és növekedjen.

Egyben szeretném bejelenteni, hogy 2012. január 13-15. között tartott „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot” címet viselő lelkigyakorlatom után, P. Provinciális engedélyével és támogatásával 3 hónapos pihenésre megyek Torontóba, a Szent Erzsébet plébániára. Kérem Barátaink imáit, hogy a pihenésem után felfrissülve érkezhessek vissza az Életrendezés Házába, hogy továbbra is szolgáljam azokat, akik a lelkigyakorlatok végzésével szeretnének növekedni az Isten – ember által felkínált végtelen szeretetben.

Végül kívánok Barátainknak és Jótevőinknek áldott, békés karácsonyt és boldog új esztendőt!

Nemesszeghy Ervin S.J. lelkész

 ***

Kedves Barátaink!

Amint Ervin atya levelében olvashattátok, Házunk egy jelentős időszakra lelkivezető nélkül marad. Igyekszünk erre az időszakra mindjobban felkészülni, és lelkigyakorlatos programjainkat úgy szervezni, hogy ez idő alatt is elegendő és változatos lelkigyakorlatos lehetőséget biztosítsunk a töltekezni, hozzánk elvonulni vágyóknak. Örömmel adhatok hírt arról is, hogy a személyesen kísért lelkigyakorlatok végzésére is lesz továbbra is lehetőség. Egyrészt több ilyen jellegű meghirdetett lelkigyakorlatunk is lesz, és Csókay Károly atya, aki egész márciusban vállalta házunk lelkivezetői szolgálatát, ez időszakban szeretettel várja azokat, akik ilyen lelkigyakorlaton szeretnének részt venni. Mi pedig szeretettel várjuk Őt, hiszen Jenő atya halála után közel egy éven keresztül volt házunk lelkivezetője.

A lelkigyakorlatokkal kapcsolatos szervezőmunkát január közepén tudjuk lezárni, és ezt követően ezeket teljes részletességében minél szélesebb körben kezdjük el hirdetni. Így mostani levelünk mellékletében a már régebb óta hirdetett, február végéig meglévő lelkigyakorlatos lehetőségekről adunk részletes tájékoztatást. A szervezés alatt lévő lelkigyakorlatok időpontját és kísérőit is közöljük, mellyel már most szeretnénk felkelteni érdeklődéseteket. Hangsúlyozni szeretném viszont, hogy ez még nem a teljes lista, a lelkigyakorlatok száma még bővülni fog.

Bizonyára már többen tudjátok, hogy az ősz folyamán Kecskeméti Márta távozott az ÉH munkatársi közösségéből. 5 éven keresztül élt és teljesített házunkban szolgálatot. Ez idő alatt áldozatos munkájával, szeretetteljes figyelmességével, gondoskodásával szolgálta az ide érkezőket. Ő ezekkel a szavakkal fordul most búcsúzóul hozzátok:

 „Kedves Baráti kör!

Ahogy ezt írom – “Baráti kör” – arcok cikáznak bennem. A Ti arcotok, ahogy megérkeztetek: a mindennapok gyűrődésével arcotokon, fáradtan, keresve, csöndre vágyva, Isten szeretetére éhezve.

A mindennapi munkák között – nomen est omen – figyeltem, hogyan változik az arcotok: hogyan simulnak ki tekintetek, válnak a darabos mozdulatok könnyedebbé, hogyan munkálkodik bennetek oly sokféle módon Isten Lelke.

Köszönöm, hogy ennek részese lehettem.

Öt évig voltam az Életrendezés Házának munkatársa, most búcsúzom.

De végre lesz egy hely, – “A hely” – ahova én is el tudok menni lelkigyakorlatra!”

Kedves Márti! Köszönjük, hogy életedből 5 évet az Életrendezés Házának, Baráti Körünknek, lelkigyakorlataink szolgálatára szenteltél!

Házunk fejlesztése szempontjából nagy reményekkel állunk az új év elé. Egy pályázatunk már elbírálás alatt van, melynek célja a házunk mögötti terület oly módon történő kialakítása, hogy az csoportjaink, vendégeink számára alkalmas legyen kulturális és vallási programok lebonyolítására, illetve kikapcsolódásra, a szabad idő tartalmas és játékos eltöltésére. Ez a terület három szintre tagolódik egymáshoz viszonyítva kb .1 m szintkülönbséggel, melyek külön – külön kiemelt funkciót kapnának.

Az alsóbb szinten elhelyezkedő területen csoportos foglalkozások számára kívánunk padok, asztalok elhelyezésével megfelelő körülményeket biztosítani.

A középső szint a gyerekek birodalma lenne, ahol homokozó és egyéb szabadtéri játékok kerülnének elhelyezésre. Míg a gyerekek játszanak, addig a szülők pergola árnyékában elhelyezett padokon beszélgethetnek egymással.

A felső szinten, a kápolna előtti téren egy szabadtéri színpad, előadó, ill. liturgikus tér kialakítását tervezzük. A teret övező domboldal, rézsű remek lehetőséget kínál szinteltolással kialakított ülősorok megépítésére. Az elkészült tér előadások, kulturális ill. liturgikus események alkalmával 100-120 fő befogadására lesz alkalmas.

Másik reményünk, hogy házunk átfogó fejlesztési, átalakítási tervére is találunk megfelelő lehetőséget a 2012-ben meghirdetésre kerülő Új Széchenyi Terv pályázati kiírásaiban. Bízunk abban, hogy jövőre ez az alaposan kidolgozott régi tervünk is elindulhat a megvalósulás útján. Mindezekkel kapcsolatosan köszönettel és örömmel fogadunk minden szakértő segítséget, tanácsot Baráti Körünktől.

Végezetül Vácz Jenő atya karácsonyi gondolataival kívánok áldott, békés Karácsonyt és kegyelmekben gazdag újesztendőt minden kedves Barátunk számára, családom és munkatársaim nevében.

 Szeretettel: Piffkó László

Karácsony közeledtével egy sajátos folyamat zajlik, amire szeretném ráirányítani írásommal a figyelmet; annál is inkább, mivel ebben a folyamatban valamennyien benne vagyunk és egész valónkkal érdekelve is vagyunk.

 Mi ez a folyamat?

Advent első napjaitól kezdve nemcsak a naptárban, hanem mindnyájunk figyelmében is mind közelebb jön és mind nagyobb helyet foglal el Karácsony. Nyugodtan mondhatom, hogy már maga az a mi képességünk, hogy egyáltalában figyelni tudunk valamire, előttem bámulatos valóságnak számít. Mert ugye gyerekkorunktól kezdve meg tudunk állni, akár a madáretető előtt is – persze kellő távolban, hogy merjenek odaröppeni az éhes cinkék – és tudjuk mindenről megfeledkezve figyelni őket, hogy milyen ügyesen csípnek föl egy napraforgómagot, viszik el, bontják ki belőle a tartalmukat, amely eltűnik kis begyükben, aztán jönnek a következő csippentésért.

Mi az ilyen külső jelenségekről figyelmünkkel tovább tudunk hatolni, mélyebbre, például arra a nagy tényre, hogy minden élőlénynek táplálkoznia kell, és csodálatos változatossággal be is van rendezve erre; nemcsak hogy szája, nyeldeklője, gyomra van, hanem ennivalókkal is el van látva a világ.

Még mélyebbre menve azt is észrevehetjük figyelmünk nyomán, hogy e mögött a zseniális táplálkozási rendszer mögött a Teremtő végtelen okossága, zsenialitása és bámulatos gyengédsége rejlik, meg természetesen alkotó ereje, végtelen türelme, szeretete is.

Lám, a figyelmünkkel mekkora utat tettünk meg! A látható külsőből a láthatatlan belsőn át a világon túlra.

Vegyük most a Karácsonyt, amint közelebb jön és figyelmünket mindinkább lebilincseli; másként a szülőkét és felelősökét, másként a gyermekek világát.

Ugye figyelmünkben első helyen áll a karácsonyfa, és hogy mi legyen majd alatta? De menjünk mélyebbre, figyeljünk messzebb. Honnan van ez az egész? Miért a karácsonyfa? Mi rejlik a karácsony páratlan hangulata, öröme mögött?

Ha emlékezetemmel végigfutok nyolcvannyolc éves életemen, figyelmemet legjobban lázba hozta főleg gyermekkoromban, ha vendéget vártunk, és ha vendégségbe mentünk, esetleg éppen lakodalomba. Karácsony ezt a kettőt jelenti nekem együtt: vendég érkezik és meghív bennünket csodálatos újszövetségbe, örök mennyegzőre.

A vendég érkezése világesemény, mert a teremtett világon túlról, egész létünk túlsó oldaláról érkezik közénk és teljesen lebilincseli kíváncsiságunkat, hiszen maga a Teremtő Isten az, aki belép teremtésébe. Ő, aki megfoghatatlan rejtelem, aki évmilliárdokkal a teremtés után bemutatkozik végre nekünk embereknek, akiket ő teremtése csúcsára helyezett és képessé tett rá, hogy fölismerjük, fogadni tudjuk Őt.

Isten jövetele óriási meglepetés nekünk. Miért? Mert úgy érkezik, ahogyan senki sem gondolná. Mi valószínűleg valami hatalmasságnak, uralkodónak képzelnénk, aki lenyűgöző pompával, ragyogó külsőségek között, esetleg villámlás és mennydörgés közepette jelenik meg. Ő viszont egyszerűen közénk születik, mint ahogyan mi jövünk világra.

Olyan éleslátású valaki, mint Szent Pál, azt mondja Isten jöttéről, “Íme megjelent a mi üdvözítő Istenünk emberiessége”. Tehát körülvehetjük, bámulhatjuk, mint az újszülött kicsiket szoktuk.

Nemcsak mi emberek vagyunk Isten képére és hasonlóságára megalkotva, hanem, íme Isten meg a mi emberségünk képében mutatkozik, egészen olyan, mint mi;  igazi  ember.

Bátran odamehetünk hozzá és kifejezhetjük csodálatunkat:

“Hát ilyen vagy? Isten létedre ember? Igazi ember?”

Ő erre azt mondja: “Igen, igazi ember vagyok és ezzel az én egyetlen mondanivalóm, hogy ti is legyetek végre ilyen hozzám hasonló igazi emberek, emberséges emberek. Tehát ne vadak, gyilkolni kész háborúskodó szörnyek, ne rablók, pénzsóvár élősködők, hiú önző figurák legyetek, hanem olyanok mint én; kicsik, egyszerűek, igaziak, egymást szolgálni, szeretni tudó emberek.

És én csodálatos, nagy, örök lakodalomra hívok mindnyájatokat, új és örök szövetségkötésre, a házasságnál is szorosabb, bensőbb életegységre, igazi boldogságra. Ezért mondom már itt, Betlehemben, hogy “Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik az élet terhét cipelitek, és megkönnyítem nektek. Tanuljatok tőlem, mert kicsi vagyok, szelíd és alázatos szívű, és békét találtok lelketeknek.”

Szeretettel: Vácz Jenő atya

Karácsonyi levél, 2002