Püspökszentlászló falu története

 

A település elnevezését a legenda szerint Szent László királyról kapta, aki egy alkalommal ezen a vidéken, a Zengő rengetegében vadászott. Ez a terület abban az időben királyi birtok volt, és jó vadászterület. A hagyomány szerint a bölényvadászat alatt hirtelen nagy vihar tört ki a Zengő felett. A király kíséretével együtt egy remetebarlangban húzódott meg. Mindez 900 éve történt. A király hálából a szerencsés megmeneküléséért kis kápolnát emeltetett a hegyoldalban élő remeték számára. Ez az építmény lett a település alapja.A remete szerzetesek Szent László egyházának kezdték nevezni a területet. Ebben az időben – Kr. utáni 11. században – már állott Pécsváradon a Szent István által alapított bencés monostor. Korabeli dokumentum nincs arra vonatkozóan, hogy Szent Lászlón is létezett volna bencés kolostor, de bizonyos, hogy a Zengő ezen északi oldalában, főként az itt lévő barlangokban sok remete élt.
Egy 1235-ből fennmaradt királyi adománylevélben szerepelt először a település megnevezése, mint “Szent László egyháza”. II. Endre királyunk 1235-ben adományozta ezen királyi birtokot Bertalan pécsi püspöknek. Bertalanról tudni kell, hogy mint Cluny szerzetes jött Magyarországra, és II. Endre bizalmi embere volt. Több esetben teljesített diplomáciai megbízatást, így megfordult Spanyolországban is királyi követként. Egy ilyen útja során elzarándokolt Compostollába is Szent Jakab apostol sírjához. Innen hozta magával az apostol tiszteletét és ő volt a későbbi neves Jakab-hegyi pálos kolostor megalapítója.
1327 és 1525 között Szent Lászlón bencés perjelség is volt. A korabeli Szentlászlói monostor helyéről bizonyosat nem tudunk, de feltételezhetően nem a jelenlegi kastély helyén állhatott, mert ott abban az időben temető volt. Erről tanúskodik a helyi Historia Domus feljegyzése is. Ugyanis a középkorban hazánkban is szokás volt a templom mellé temetkezni. Az itt élő bencés szerzetesek rendháza feltételezhetően a mai plébánia épülete helyén állhatott. A felkutatott források tanúsítják, hogy a pécsváradi monostorral szoros a kapcsolat, de nincs bizonyíték arra, hogy a szentlászlói rendház önálló alapítás volt-e, vagy a váradihoz tartozott.
IX. Bonifác pápa már 1392-ben búcsút engedélyezett mindazok számára, akik a szentlászlói monostort felkeresik, és alamizsnát adnak az itt élő szerzeteseknek. Szent László tehát már jóval a török hódoltság előtt búcsújáró hely volt. A környező falvakból prosencióval jöttek Szent Lászlóra esőért, jó termésért imádkozni.
A szentlászlói bencés perjelség sorsa a török hódoltság alatt a pusztulásé lett. Az 50 éves török uralom alatti időszakról írásos feljegyzések sajnos nem maradtak fenn, de egy, a hosszúhetényi plébánia anyagában fellelt, 1721-ből származó, “visitacio canomica”, azaz egyházközségi látogatási jegyzőkönyv romtemplomként említi a szentlászlói első kis kápolnát.
Ebben az időben telepedett le és élt itt a Zengő oldalában egy ferences remete, Fr. Joannes Reinhard Uhl, aki remetetársaival 1725 körül az első kápolna romjaiból újabb kis templomot emelt Szentlászlón. Ez volt immár a második Istenháza a területen. Abban a korban sok remete telepedett le és élt romtemplomok közelében. Ennek a második templomnak az emlékét láthatjuk a jelenlegi templom déli falán elhelyezett homokkövön, amelyen latin nyelven az alábbi felirat olvasható: “Divido Ladislaus Hungariae Regi. MDCCXXV”, vagyis: Szent László, Magyarország király. 1725.
Az 1760-as években a német telepítések eredményeként már 120 főnyi lakossága volt Szentlászlónak. A benépesült kis település polgárainak kérésére és segítségükkel emelték a jelenleg is álló, immár harmadik templomot 1797-ben. Építtetője gróf Eszterházy Pál László pécsi püspök, aki ezzel egy időben egy püspöki nyaralónak álcázott kolostort is építettetett itt. Ezt a nyaralókastélyt hozatta rendbe az 1890-es években, Hettyey Sámuel pécsi püspök. Mai formáját tehát akkor nyerte el az épület. A Hettyey-korszak volt a nyaralókastély virágkora. Ebben az időben épület a kastély főbejárata fölé kiugró erkély is. A kastély klasszicista homlokzatát három püspök címere ékesíti, akik a legtöbbet tették az épületért, és a környezetért. Mindhárom címet a pécsi Zsolnay-gyár készítette pirogránitból. A címerek: Hettyey Sámuel püspöki címere, gróf Eszterházy Pál László püspöki címere és gróf Zichy Gyula püspök címere.
Az 1797-ben épült nyaralókastély késő barokk, copf stílusú volt. Klasszicista homlokzatát 1898-ban alakították ki jelen formájában.
A jelenlegi, immár harmadik templom is 1797-ben épült késő barokk stílusban. A templom kupolája zsindely-tetős, kis fatornyocskával kiegészítve. A templomot Szent László tiszteletére szentelték fel. A főoltár 1903-ban készült Hettyey püspöksége idején. Az oltárkép Szent László hódolatát fejezi ki a Magyarok Nagyasszonya iránt. Az oltárképen látható angyal kezében lévő harci bárd Szent László vitézségét tanúsítja. Az oldalképen láthatjuk azt a jelenetet, amikor a király katonáinak vizet fakaszt. A templom alaprajza ovális, benne elhelyezve a görög kereszt érzékelhető, a négyes kiugróval. A két mellékoltáron az 1910-es évekből származó fa szobor látható, melyek tiroli mesterek művei.
1973-ban felújították a templomot. A templom orgonáját a pécsi Angster-gyár építette. A kastélyt és a templomot 1906-ban kötötték össze egy nyaktaggal. Mindkét épület műemlék.
Hettyey Sámuel püspök a kastély környezetét is rendbe hozatta. A nyaralót övező mintegy 6 kh területet parkosította. A parkba különleges fákat és díszbokrokat ültettek, amelyet alácsöveztek, hogy a fákat öntözni lehessen. Ennek érdekében a kastéllyal szembeni oldalon egy 16 köbméteres víztározót építtetett, amelybe a vizet villanymotoros szivattyúval nyomatták fel. Ebből látták el ivóvízzel a kastélyt, és a parkban létesített díszes Zsolnay szökőkutat is. Mindezzel megalapozta a ma látható arborétumot, amely 2011-ben nyitotta meg újra, nagy felújítás és tereprendezés után a kapuit.