Életrajzok
VÁCZ JENŐ SJ (1914-2003)
Az Életrendezés Háza alapítója
„Aki egyszer is megfordult az általa létrehozott Életrendezés Házában, aki egyszer is találkozott Jenő atyával, tudja, hogy az apró termetű emberben micsoda döbbenetes életerő, lelkesedés, tettvágy, energia, szent hevület, derű, humor és önirónia lakott. Akik ismertük és szerettük őt, tudjuk: miközben egyéni és csoportos lelkigyakorlatokat tartott, sokak lelki vezetőjeként élt, tele volt tervekkel, soha nem szűnt meg azon töprengeni, hogyan tudná még intenzívebben szolgálni az életrendezésre vágyókat. Az ő kitartásának és magával ragadó lendületének köszönhetően épült fel az Életrendezés Háza.” Süveges Gergő
Vácz Jenő Nógrád megye Keszeg falujában született egy 5 gyermekes család 4. gyermekeként. Édesanyja tanítónő volt, édesapja gépészkovács, akit csak 4 éves korában ismert meg, mikor hazajött a frontról. Egy tanára példáját követve választotta a jezsuita szerzetességet, s a papi hivatást. A szétszóratás éveiben (1951-90) különféle helyeken kántor, „zuglelkipásztor”, gyári munkás, börtönlakó (1955-56, 1957, 1965-68), de mindez sem hitét, sem apostoli buzgóságát, sem fiatalos lelkesedését nem töri meg, sőt csak fokozza. A nagy fordulatot életében az jelentette, amikor 1982-ben Püspökszentlászlóra került. Az ekkor már idősnek számító apró termetű szerzetes szinte kivirágzott utolsó húsz évében. Erősnek és szívósan építő léleknek bizonyult. Nemcsak lelkigyakorlatos házat emelt a romok helyén, hanem közösséget is teremtett, mely munkáját tovább folytatja Isten nagyobb dicsőségére. 2003. márc. 22-én szólítja magához az Úr, hogy megtapasztalja Országában az Ő felfoghatatlan szeretetét.
***
„Semmi tragédiát nem éreztem halálakor. Nyolcvankilenc évet kapott a nagy lélegzetű életpéldához. Ráadásul az Örökkévalóságot. Látom a mosolyát. És a szeme fényét. Elindított egy folyamatos materiális és lelki építkezést. Szemünk láttára nőttek keze alatt a közösségek, rejtekében is hatékony élete segítette a növekedést. Nagy a mi feladatunk – folytatni elkezdett munkáját.”
Deme Tamás