Aki Istennel kapcsolatba akar kerülni, annak meg kell vívnia a harcot Istennel és önmagával

 

Jákob küzdelme(Johannes Bours nyomán)

A Bibliában vannak Igék és események, melyek nagyon mély vigaszt és megerősítést nyújtanak számunkra hitünket, elkötelezettségünket és küldetésünket illetően. Ilyen megerősítés lehetett Jákob számára az álmában megjelenő lajtorja, amely eleven híd közte és Isten között.

„Ha tengereken kelsz át, veled leszek; és ha folyókon, nem borítnak el, ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg. Mert én, az Úr vagyok, a te Istened, Izrael Szentje, a Megváltód.” (Iz 43,2–3)

Az itt hallott izajási szavak talán érzékeltetik azt a vigaszt, amelyet Jákob álmában átélt.

Vannak azonban a Bibliában olyan szavak és események is, amelyek egészen másként hatnak ránk – sötétek, nehezek, amelyek összetörnek –, mégis ha megértjük őket, megerősítenek és előrevisznek minket a hit útján.

Ez a következő igeszakasz is ilyen. Egy embert megáld az Isten, de miután egy egész éjszakán át tartó harc után megkapja az áldást, mégis legyőzöttnek érzi magát. (Ter 32,23–33,4)

Titokzatos elbeszélés az Istennel való küzdelemről. Úgy indul, mint valami testi birkózás, ahol először Jákob látszik erősebbnek. De amikor felismeri ellenfele természetfeletti jellegét, áldását kéri. A szöveg nem említi Jahve nevét, és a titokzatos támadó sem nevezi meg magát. Úgy látszik, a szerző egy régi elbeszélést használ fel, hogy megvilágítsa a Penuel (Isten arca) nevet, és hogy magyarázatot adjon az Izrael névre. A jelentése valószínűleg ez: Isten mutatkozzék erősnek, a népetimológia azonban így értelmezte: Istennel szemben erősnek mutatkoztál. A kép mindenesetre azt mutatja, hogy a pátriárka Istenbe kapaszkodik, és áldását kéri, amellyel Isten elkötelezi magát mindazoknak, akik ezt a nevet viselik. Így a történet lehet a szellemi küzdelemnek és a kitartó imának a képe is.

A Jabbok folyó mellet vívott harc életre-halálra menő küzdelem; az utolsó, a végső döntés előtti küzdelem. Vagyonának, jövőjének biztosítása is ezt sugallja. Az ember történetében többször adódnak ilyen harcok Istennel, míg végül is Isten jelenlétében nemcsak azt tudom meg, hogy kicsoda Ő, hanem azt is, hogy én ki vagyok.

A NÉV a Bibliában nemcsak az individuumot jelöli meg, hanem a küldetését is. Minél közelebb kerülök Istenhez, annál közelebb kerülök önmagamhoz is. Így lesz a találkozások során Ábrámból Ábrahám, Sáraiból Sára, Jákobból Izrael, Simonból Péter, Saulból Pál stb.

A harc a kihívások szimbóluma. Az Isten által adott kihívások visznek közelebb a nevemhez. „Simon, vesd ki a hálót!” Miután elfogadta a kihívást, közelebb kerül önmagához. Jézus már „emberek halászának” nevezi, de „sziklává” csak további kihívások, szembesítések és elengedések által lesz. „Nézd, mi mindenünket elhagytuk.”

Jákobnak ez az életre-halálra menő küzdelme félelmetes képeket hordoz az éjszakában. Isten, aki távol van és mégis közel, akitől végül is áldást kérhetek és megkapaszkodhatom benne.

Ez a küzdelem elvisz bennünket a Getsemáne-kertbe, ahol Jézus az Atyával és az emberekkel vívja meg küzdelmét. „Egyszerre csak remegni és gyötrődni kezdett.” „Majd halálfélelem vett erőt rajta és még állhatatosabban imádkozott. Verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre.” A Héber levél ezt így foglalja össze: „Krisztus halandó életében hangos kiáltással és könnyhullatással imádkozott és könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól.”

És Jézus kiáltása után: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Megadva magát, az Atya kezébe helyezi életét: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!”

Jákob egyedül áll Isten előtt. Mindenét maga mögött hagyva, mint „csaló” áll Isten előtt és kéri az áldást, a kegyelmet. És megkapja az áldást és új nevet, a csalóból Izrael lesz, aki megvívta harcát az Úrral.

Ha valaki így jelenik meg Isten előtt, ahogy Jákob ezen az éjszakán, ott Isten „megadja magát”, és megadja a jövő reményét az imádkozónak. Ott az imádkozó mások számára is áldás lesz. „Szemtől szembe láttam az Urat és mégsem haltam meg.”

Az Isten ennek ellenére továbbra is titok marad: „Miért kérdezed a nevemet?”

 

KÉRDÉSEK

1. Mit vált ki belőlem ez az elbeszélés?

2. Volt-e az életemben olyan pillanat, amely nagyon hasonlított ehhez a harchoz Istennel?

3. Mi volt életem legsötétebb árnyoldala, mely életem fordulópontja lett?