Aki Istennel kapcsolatba kerül, megtapasztalja a szabadságot, a szabadítást

Roman Bleistein jezsuita szerzetes írja egy helyen:

„Az ember egy olyan létező, aki a dolgokat, eseményeket illetően kitekintésre, áttekintésre vágyik. Aki folyamatosan egyre nagyobb szabadságra törekszik.”

Már a testhelyzete is kifejezi ezt a vágyát. Az ember az, aki két lábra állva előre tekint. Kiegyenesedett gerinccel két lábon áll. Egyedül is képes cselekedni. Két lábon állva felszabadult mindkét keze. Előre néz, távolba lát és így „szabadon, örömmel, szeretettel” formálja a jövőt!

Arra született, hogy lásson, ne csak nézzen.

Távolba tekint, de belátása van a dolgokba.

A magyar könnyűzenében az Illés együttesnek és Demjén Ferencnek vannak dalai, amelyek jól kifejezik ezt az alapvetően emberi magatartást, szükségletet.

Szabadnak lenni!

Szörényi Levente, mint egy sziréna énekelte, szórta a légtérbe a Kádár-rendszer idején: „Láss, ne csak nézz!”

„Láss, ne csak nézz!

Azt mondom, láss, mert sorsod csak így érted

Lásd, mit meg kell látnod, másképp kell már élned!

Láss, láss a szép szavakon át!

Igen, láss át a csábító mosolyokon!

Lásd, hogy csak bemázolt deszka az imádott bálvány

Azt mondom: láss, mert sorsod, csak így érted!

Láss, mit meg kell látnod, másképp kell már élned!

A világ egy forgalmas utca, és valahová el szeretnél jutni,

de a reklámok fényében az igazság arcát csak néha látni.

Soha el ne feledd:

ne csak nézz, láss, láss!”

Amikor az Ifjúsági Parkban felcsendült ez a dal, a szabadság bódító érzése töltötte be a szíveket. Ez akkor úgy hatott ránk, mint egy isteni kinyilatkoztatás.

Demjén Ferenc „Kinőtt a szárnyunk” című dala szintén kifejezi a szabadságnak ezt a horizontot meghaladó határtalanságát.

„Használd a szárnyad

A madarak messzebb látnak

S tán más is lát, ki most is vár még rád.

Használd a szárnyad,

s repülj a nagyvilágnak

Ne visszanézz

Senkinek sem kell már, ami volt.”

Dániel története jut eszembe, aki ott a méd Dárius udvarában, a „házának, felső termének Jeruzsálem felé nyíló ablakánál naponta háromszor térdre borult. Imádkozott és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is tette.”

Az Isten Lelke által kapott szabadságban, Dániel lelke „szárnyra kelt, mint a sas madár”; nem törődve ellenfeleinek rosszindulatú intrikáival követi a belső hangot.

Ez a szabadság még maga a királynak is, Dáriusnak is átadta a Szabadság Lelkét.

Nem törődve az ellenséges hangokkal, ezt olvassuk:

„Ekkor Dárius király levelet írt minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, szerte az egész földön: Sok-sok üdvözlet nektek! Rendeletet bocsátottam ki, hogy birodalmam egész területén rettegjétek és féljétek Dániel Istenét.

Mert Ő az élő Isten, aki örökké megmarad. Királyságának nem lesz vége, és uralma örökké tart.”

Olvasmány: Dániel 6,1–29

Kérdések

1) Mennyiben érintenek meg Bleistein, Szörényi, Demjén, illetve Dániel gondolatai, magatartása?

2) Van-e nálam veszély arra nézve, hogy ideológiákhoz, hatalmakhoz vagy hamis személyekhez igazodva feladjam belső szabadságomat?

3) Tapasztaltam-e már, hogy az Istent dicsőítő ima szabaddá tesz?

4) Van-e imatapasztalatom, amikor az imádság által megerősödtem?

5) Nálam mi a „Jeruzsálem felé nyíló ablak”?

6) Döntő kérdés: Megtapasztaltam-e már, hogy a bizalom által nyújtott békében van az életem? Volt-e már tapasztalatom arról, hogy az Isten iránti bizalom szabaddá tesz?