Aki Istennel kapcsolatba akar kerülni, meg kell tanulnia párbeszédet folytatni vágyaival
Mi az emberi szív legmélyebb vágya? Mi Istennek rám vonatkozó akarata?
Sokszor kérdezzük, hogy mi Istennek ránk vonatkozó akarata. Titokzatos, megfejthetetlen kérdésnek tűnik, pedig egyszerű.
Már a Teremtés könyve 12. fejezetében mikor Isten megszólítja ’Ábrámot’ Ígéretei által, vágyain keresztül szólítja meg.
A négy klasszikus ígéret, amelyet azután a szövetségkötés által újból és újból megerősít ’Ábrám’ számára, Isten akarata is egyben, mégpedig ’Ábrám’ legmélyebb vágyait tartalmazza.
Vagyis Isten azt akarja, hogy legmélyebb vágyink, melyeket a szívünkbe ültetett megvalósuljanak. ISTEN valóban SZERETET! Azt akarja, hogy boldogok legyünk!
OLVASMÁNY: Ter 12,1–4
1) Vonulj ki földedről … , arra a földre, melyet majd mutatok neked. – Új otthont kapok!
Hol vagyok én otthon? Ahol az lehetek, AKI VAGYOK. Nem kell szerepeket játszanom. Elfogadnak. Ott vannak a gyökereim. Családi, nemzeti gyökereim egyaránt: „Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága”.
József Attila, A Dunánál című versében írja:
Anyám kun volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
… „Meglásd,
ha majd nem leszünk!…” – megszólítanak.
Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős –
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik: …
A világ vagy – … mai magyarok!
Nem tudom, hogy ennél szebben megfogalmazták-e már, hogy KI VAGYOK, és hol vagyok OTTHON.
A roma szakkollégiumunkban mondta egy alkalommal az egyik hallgató: „Itt otthon vagyok! Itt cigány lehetek, nem kell megfelelnem a többség elvárásainak. Az egyetemen, természetesen a tanulmányi követelmények teljesítése mellett mindig azt érzem, még elvárnak valamit tőlem.
A tanítványok (András ás János) Jézus kérdésére, hogy mit akartok (?), azt kérdezik: „Mester, hol lakol?” – Hol van a te otthonod? Hol vagy te otthon?
„És aznap nála maradtak” – András mondja is Simonnak testvérének, hogy „MEGTALÁLTUK…” Megtalálták az örök otthont, amit mindig is kerestünk/keresünk.
2) „Nagy néppé teszlek” – megsokasítalak.
Családom, gyermekeim lesznek, ahol szeretnek, elfogadnak. Itt igazán érzem, hogy szeretnek és én is szeretem őket. Nem csak én „simogatom őket”, hanem ők is igénylik a simogatásomat, ölelésemet, szolgálatomat. Vagyis szeretjük egymást.
3) „naggyá teszem a nevedet”
Szabad vagyok, önmagam lehetek!
A nevemben ott van a küldetésem, a feladatom, amit itt a földi életemben Isten vár tőlem. Jobban mondva látja, hogy mire vagyok képes és akkor leszek boldog, hogyha valóban megvalósítom önmagam, megtalálom a NEVEMET!
Így szól Ábrámhoz: „ÁBRAHÁM lesz a neved, ami annyit jelent, „hogy nemzetek atyjává teszlek téged”.
Sárainak pedig ezt mondja: „SÁRA lesz a neved. Nemzetek királyai születnek tőled”
’Homlokunkon ott van a jegy, hogy milliók közt az EGYETLENEGYEK vagyunk, nincs hozzánk hasonló!’ EGYEDÜLIEK VAGYUNK, mert ilyen az ember, „egyedüli példány”!
4) „és te magad áldás leszel”
Áldás leszek, áldás vagyok; vagyis JÓ VAGYOK, ÉRTÉKES VAGYOK!
Erre vágytam kisgyermek korom óta, hogy halljam, érezzem, hogy ÉRTÉKES VAGYOK.
’Te vagy az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!
Te vagy az én szeretett lányom, akiben kedvem telik!’
„Az Úr angyala másodszor is szólt Ábrahámhoz az égből, és mondta:
Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövenyét, utódaid majd elfoglalják majd az ellenség kapuját. Utódaid által nyer áldást a föld minden népe, mivel hallgattál a szavamra.” (Ter 22,17–18)
KÉRDÉSEK
1) Mely emocionális szükségleteknek, vágyaknak kielégítése mondható el legkevésbé nálam?
2) Kik azok, akiktől szívesen venném, ha velük kapcsolatban, általuk beteljesülne ez az alapvető igényem?
3) Mit tehetek én ennek érdekében?
4) Melyik alapvető vágyamról mondható el, hogy Istenben teljesedett be, hogy ő elégítette ki? Milyen szituációban éltem ezt át, milyen következményei vannak ennek?
