Körlevél 2008. karácsony

Kedves Barátaink és Jótevőink!

Idei adventünk a gazdasági világválság fenyegető vészhangjai között indult: sok cég tönkrement, vagy csökkenti termelését, a részvények árai zuhannak, ígért bérnövekedések és juttatások megszűnnek, a betegellátás akadozik, a munkanélküliség növekszik, sőt talán minket is fenyeget ennek következménye szeretteinken keresztül. Talán panaszkodunk, sőt néha talán panaszunkat Istennek címezzük, ahogyan azt Pilinszky János, a 20. század nagy modern költője a Panasz című versének egyik részletében teszi:

    Eljut hozzád a panaszom?              Számíthatok rád Istenem?              Temess a karjaid közé,

   Hiába ostromollak?                       Úgy vágyom közeledre,                   ne adj oda a fagynak,

   Köröskörül a félelem                     dideregve csak kevesebb                 ha elfogy is a levegőm,

   zátonyai ragyognak.                      a szerelmek szerelme!                     Hívásom sose lankad.

 A sok baj között milyen benső erőt jelent, hogy mi továbbra is bízhatunk Mennyei Atyánkban, az ő szerető Gondviselésében, mely – éppen úgy, mint szeretete – nem személyválogató!

Ő eljön Karácsonykor, hogy újra jelen legyen a karácsonyi liturgiában, mint a betlehemi Kisded, aki istállóban született, akit a Szűzanya jászolba fektetett. De eljön azért is, hogy megszülessen szívünkben, mint Isten ingyenes és alázatos szeretete. Végül eljön a világ végén is, mint igazságos Bíránk.

Ha pedig Isten megment bennünket a gazdasági válság kellemetlen következményeitől, és látjuk embertársainkat ínségben szenvedni, legyünk mi számukra az Isteni Gondviselés közvetítői: segítsük őket szeretettel, tapintattal, megvalósítva Vácz atya imáját: “Nekünk adtál, hála Isten, adjunk annak, kinek nincsen! “

 Ezekkel a gondolatokkal kívánok Barátainknak és Jótevőinknek örömben gazdag, szép Karácsonyt és Boldogabb Új Évet.

 Nemesszeghy Ervin S.J. Az Életrendezés Háza lelkésze

 ***

Kedves Barátunk!

Karácsony van és közeledik az év vége. Ilyenkor sokan számot vetnek az elmúlt év napjairól, felidézik azokat az eseményeket, történéseket, melyek fontosak és meghatározóak voltak életükben, illetve terveket, elhatározásokat hoznak a következő évre. Így szeretnék most én is visszatekinteni az Életrendezés Háza (ÉH) idei évére, illetve pár szót szólni jövő évi terveinkről.

Mindenek előtt köszönetet szeretnék mondani azoknak a jezsuitáknak, papoknak, más rendekhez tartozó szerzeteseknek, szerzetesnőknek, világiaknak, akik az év folyamán házunkban lelkigyakorlatot adtak, vagy abban segédkeztek.

Korábbi leveleinkben beszámoltunk arról, hogy elkészült az ÉH-nak egy átfogó fejlesztési, illetve átalakítási terve, mely házunk jobb, praktikusabb használhatóságát és az akadálymentesítést foglalja magában. Pünkösdi levelünkben már hírt adtunk arról, hogy terveink megvalósításának első üteme elkezdődött. Most örömmel adhatunk arról hírt, hogy az idei évre tervezett munkák megvalósultak. Megépült egy szép, íves és nagy terasz, mely vendégeink kinti tartózkodására biztosít kellemes környezetet, és elegendő teret. Megépült az új tornác az alatta lévő tároló helyiségekkel, és sikerült megoldanunk házuk teljes vízszigetelését. Szeretnénk most is köszönetet mondani mindazoknak, akik támogatásukkal, imáikkal segítették terveink megvalósítását.

Úgy néz ki, hogy a teljes átalakítási tervünket sajnos még jövőre nem tudjuk befejezni, de maradt még némi fedezet a további munkák megvalósítására. Terveink szerint végleges burkolattal látjuk el a most elkészült járó- és teraszfelületet, a csupasz falfelületeket bevakoljuk. Az utcaajtótól megépítünk egy rámparendszert, mellyel házunk földszinti részeit akadálymentesen el lehet majd érni. Valamint régi szennyvíztisztító berendezésünk helyett egy új, korszerű rendszer telepítését tervezzük.

Kevésbé örvendetes hír, hogy az ÉH munkatársi körében ismét változás történt. Nobilis Barbara – akinek bemutatkozó levelét pont egy éve olvashattátok – november elsejétől már nem itt dolgozik, mivel sikerült végzettségének megfelelő állást kapnia. Ez örömmel tölt el minket is, de távozását persze sajnáljuk. Köszönjük a vendégek és a munkatársi közösség felé megnyilvánuló szeretetét, közvetlenségét, szolgálatkészségét, azt a másfél évet, melyet az ÉH-ban töltött. Kívánjuk, hogy Isten áldása kísérje Őt élete további útján, és bízunk benne, hogy sokszor jön majd haza az ÉH-ba.

Mindezekből következik, hogy keressük azt a hölgyet, aki társunkká szegődne az ÉH szolgálatában. Ezzel kapcsolatban fontos szempont, hogy jövendő munkatársunk lelkileg stabil, közvetlen és nyitott természetű legyen. Gondosan és igényesen végezze munkáját a vendégek szolgálatában, a ház és környezetének rendben tartása során. Előnyt jelent továbbá, ha rendelkezik érettségivel, jogosítvánnyal, és alapvető számítógép kezelői ismeretekkel. Házon belül biztosított a szolgálati lakás. Részletesebb felvilágosítást szívesen adok telefonon, vagy levélben is. Jelentkezési határidő: január 31.

Talán többen hallottátok már, hogy a Magyar Jezsuita Rendtartomány 2009-ben ünnepli az osztrák provinciától való függetlenné válásának 100 évfordulóját. E történelmi eseményre való emlékezés a jövő év folyamán több helyszínen megrendezésre kerülő programokkal, előadásokkal, ünnepléssel fog megvalósulni. Ehhez szeretne csatlakozni az Életrendezés Háza is és rendtartományunk centenáriumával együtt ünnepeljük fennállásunk 15. évfordulóját. E megemlékezés számára egy nyári hétvégét tervezünk, melyen reményeink szerint minél több barátunkkal együtt ünnepelhetünk. E tervezett rendezvénnyel kapcsolatosan örömmel fogadunk ötleteket, illetve segítséget a szervezéssel és lebonyolítással kapcsolatban.

Akik megkapták pünkösdi levelünket, már tudják, hogy az idei évünk „árván” indult Ervin atya öt hónapig tartó kanadai távolléte miatt. Megtapasztaltuk milyen lelkivezető nélkül egy lelkigyakorlatos ház. A lelkigyakorlatok száma alaposan megcsappant, és a személyesen vezetett lelkigyakorlatok teljesen szüneteltek. Az a pár lelkigyakorlat, melyet meg tudtunk hirdetni májusig, mind teltházas volt. A létszámon felül jelentkezőknek, a személyesen kísért lelkigyakorlatok után érdeklődőknek sokszor és nehéz szívvel kellett mondanunk: „Sajnos nem tudjuk fogadni.” Felborult a megszokott rend, szokatlan, sőt fájó volt a kevesebb lelkigyakorlat, így megtapasztaltuk, hogy minket is a lelkigyakorlatok éltetnek. Zavaró volt a csend, mely az ürességből fakadt, de hiányzott az a csend, mely lelkigyakorlatozóink által tölti be a házat. Egyszóval megtapasztaltuk a rendezetlen életű Életrendezés Házát. Ez az út, ezek a megtapasztalások, talán nem ismeretlenek előtted sem, talán egy ilyen út vezetett el egyszer Téged is hozzánk. Bejártunk egy olyan utat, szembesültünk olyan tapasztalatokkal, melyet ellentétesnek éreztünk küldetésünkkel. Hogy visszataláljunk régi önmagunkhoz, arra az útra, melyre Isten hívott minket, egyetlen dolog kellett, hogy újra ÉLET töltse be házunkat.

Erre van mindannyiunknak szüksége, mégpedig arra az ÉLETRE, mely Karácsony éjszakáján a legegyszerűbb módon érkezik hozzánk a betlehemi jászolban. Ő az életünk rendezettségének forrása és kulcsa. Általa ÉLETÜNK van és bőségben van. Hála neked, Istenünk azért az útért, melyen vezettél és tanítottál minket!

 Áldott, békés karácsonyt és kegyelmekben gazdag új esztendőt kívánunk minden kedves Barátunk számára!

 Szeretettel: Piffkó László