Körlevél 2010. karácsony

Kedves Barátaim!

Hatodszor írok karácsonyi levelet hozzátok, mint a püspökszentlászlói ÉH lelkésze. Nagyon mozgalmas évet zárunk be ez év végén szerte az egész világban és Magyarországon is. Gazdasági válságok, tűzhányók kitörései, földrengések, áradások, bánya-szerencsétlenségek, lázadások, bűntények okoztak megdöbbenést, de megmutatkozott a segítőkészség és a szolidáris gondolkodásmód terjedése is. Hazánkban az országos választáson megdőlt a baloldali politikai hatalom és a kétharmados többséggel megválasztott nyertes párt a kommunista időkben készült Magyar Alkotmányt is képes, sőt hajlandó megváltoztatni a keresztény értékeket hangsúlyozva.

Ma is azt írhatom, mint hat évvel ezelőtti karácsonyi levelemben: amikor ma reggel kitekintettem az ablakon, már hó födte be a Zengő környéki tájat. A téli idő emlékeztet, hogy megérkezett Advent, az Úrjövet ideje. Közeledik a karácsony. Veni, Veni Emmanuel! Istenre, az Ő közelségére van mindnyájunknak leginkább szüksége! Sokat aggódunk, fáradozunk, reménykedünk, és olykor talán elcsüggedünk, pedig csak egy a szükséges: Isten szóljon hozzánk, töltsön el szeretetével és békéjével! Az Ószövetségben Isten főleg prófétái által szólt a választott nép tagjaihoz. De ebben a végső korszakban Szent Fia által szólt hozzánk, aki Isten tökéletes képmása, megtestesült Igéje. De Ő, amikor megmutatta igazi arcát, nem az ember által képzelt hatalmi arcot mutatta, hanem a betlehemi barlangistállóban szalmán fekvő újszülött gyermeknek az arcát. Igen ilyen a mi Istenünk! Ennyire egyszerű, tiszta, ártatlan, vonzó, gőgicsélő, végtelenül szerető és szerethető! “Istent nem látta soha senki. Az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.” (Jn 1,18) Akkor ünnepeljük jól a karácsonyt, ha befogadjuk őt szívünkbe, életünkbe; Ha az ő szerető jósága és emberszeretete sugárzik rajtunk keresztül másokra, különösen a szegényekre és szenvedőkre!

E gondolatokkal kívánok barátainknak szép Karácsonyt és áldott Újévet.

Végül megjegyzem, hogy 2011 első felében az általam vezetett lelkigyakorlatok témáit Szentéletű magyar jezsuiták nyomában címmel olyan általam személyesen ismert magyar jezsuiták életpéldáiból veszem, akik nagy hatással voltak rám, és már átléptek az örök isteni életbe.

 Püspökszentlászló, 2010 Adventje

 Nemesszeghy Ervin SJ az Életrendezés Háza lelkésze

 ***

Karácsonyi üdvözlet Szentlászlóról

Amikor késő ősszel új provinciálisként egy hétvégét Püspökszentlászlón lehettem, megint csak azt tapasztalhattam, hogy mennyi áldás van ezen a házon. Újra előhívhattam a – sajnos régi – saját itteni élményeimet, amely saját hivatástisztázó lelkigyakorlatommal kezdődött, Jenő atyánál. Azóta eltelt húsz év…

Amikor visszatekintek erre a húsz évre, ugyanazt teszem, mint amit most, advent utolsó napjaiban is teszek: igyekszem ízlelgetni mindazt a sok áldást, amit idén is tapasztaltam. Keresem abban a nagyon sok betegségben, halálban, veszteségben is Isten akaratát, ahogy életemben keze próbálna utat mutatni számomra.

Ezt a elcsendesedést, belső békét és imádságos visszatekintést kívánom az Életrendezés Háza minden barátjának, azoknak, akik már találkoztak életükben Isten akaratára való rácsodálkozással és akik erre most különösképpen vágyakoznak!

 P. Forrai Tamás Gergely SJ

***

Kedves Barátaink!

Közeledik Karácsony szép ünnepe, az adventi idő végén járunk, amikor e levelemet írom. Évről – évre visszatérő különös érzés kerít ilyenkor hatalmába, bizonyára sokunkat. Ebben az érzésben van ami állandó, ugyanolyan, amit már jól ismerünk, szeretjük és ezért várjuk. Van azonban mindig valami új, ami csak egyszeri és személyes ajándék. Így él bennem ilyenkor mindig egy kis kíváncsiság, izgalom, vajon mit hoz az idei karácsony. Számomra igazi élmény két nagyobb gyermekem egyre fokozódó várakozását, izgatottságát nézni. Julcsi lányom már hetek óta vissza fele számol, az ő „adventje” már jóval az első gyertya meggyújtása előtt elkezdődött. Naponta akár többször is elhangzik a kérdés: „Mennyit kell még aludni Karácsonyig?” Még nem iskolás, de ki tudná számolni, – és gondolom ki is számolja – hogy az előző napihoz képest mennyi az eggyel kevesebb. De az „Örömhír” másokat bevonva és kimondva jó! Dani fiam pedig az előző karácsonyok emlékét idézi egyre sűrűbben. 10. évében járva megdöbbentő részletességgel emlékszik, hogy a korábbi karácsonyok egyenként milyen élményeket hoztak. Elmondja azt is, hogy melyik volt számára eddig a legszebb, legemlékezetesebb. „Talán nem is lesz olyan jó Karácsonyi élményem még egyszer, mint a tavalyi volt!” – hangzik a vélemény. Pedig Szenteste a karácsonyfa előtt csak én és előbb idézett két gyermekem állt. De valóban mégis feledhetetlen Karácsony volt, mivel Annamária kislányunk, testvérkéjük egy nappal Szenteste előtt született meg. A kórházból hazaérkezve az angyalok gondoskodó szeretete ejtett ámulatban bennünket, mikor megláttuk az általunk feldíszített fa alatt az ajándékokat, és a gyönyörűen megterített, finom ételekkel feltálalt asztalt. Valóban igazi karácsonyi béke és öröm volt a tavalyi ünnep, nem csoda, hogy fiam úgy érzi, ez megismételhetetlen. De úgy gondolom, már ő is érti és érzi, hogy a Karácsony szépségét, békéjét ugyanaz az Ajándék adja, mely mindig másképp érkezik és érint meg bennünket. Előbb idézett véleményét később módosította is ily módon: „Az idei Karácsonyunk azért lesz jobb, mert ez lesz Annamária első Karácsonya, láthatjuk az ő örömét, és mindannyian együtt leszünk.”

Mostani levelünk – és leveleink általában – úgy gondolom hasonló módon érkezik hozzátok. Szándékunk, hogy beszámoljunk az Életrendezés Házában történt változásokról, a velünk kapcsolatos új híreket eljuttassuk Barátaink számára. Mégis úgy érzem, ezeknek a leveleknek a legfontosabb üzenete az állandóság, a folytonosság a Házról, mely mindenki számára személyre szóló és igazi ajándékot szeretne nyújtani. Erre a sajátosságukra egy családapa nyitotta fel most igazán a figyelmemet, aki azért hívott fel, mert felesége számára egy személyesen kísért, házunkban töltött lelkigyakorlatot szeretne ajándékozni Karácsonyra. Ez egy igazi örömteli érzés, hogy ajándékok lehetünk. De csodálom a férjet is, aki szintén ajándékká válik, mert erre az időre szabadságot vesz ki, és gyerekeikkel otthon marad. Valóban úgy adhatunk igazi ajándékot, ha mi magunk válunk azzá.

Házunk életében az idei évben a legfontosabb változásokat a személyi változások jelentik, mely tulajdonképpen már az új év eseménye lesz, mert két új kolléganőnk januártól érkezik hozzánk. Rosu Katalin a háziasszonyi teendőket fogja ellátni, mivel Várkonyi Andrásné, Ildikó kolléganőnk gyermeket vár, akinek érkezése már közel van, de az Ő adventjük még pár héttel tovább tart. Mi is velük együtt várakozunk, és előre osztozunk örömükben. Az irodai munkakörbe pedig Pintér Katalin fog bekapcsolódni. Fogadjátok szeretettel az Ő bemutatkozásukat:

Üdvözlöm az új barátokat, munkatársakat!

Pintér Katalin vagyok, kaposvári születésű. Bárdudvarnokról költözöm az Életrendezés Házába, és veszem fel a munkát januártól. Az irodavezetés változatos feladatai várnak rám. Nagy örömmel, és főként meglepetéssel olvastam az e-mailt, hogy engem választottak e feladatra. Még nagyobb volt az örömöm, és teljes megnyugvással töltött el, hogy amikor ismét elmentem Püspökszentlászlóra, minden ottlévő nagy szeretettel fogadott és várt! Ez hozta meg nekem a kívánt békét, hogy szívem legmélyén is igent tudjak mondani újra e munkára. Nem tudom igazán jól megfogalmazni, de nem úgy indulok neki ennek a feladatnak, ahogy általában szokás. Nincs bennem nagy lendület, tűz, hév, és még csak azt sem állíthatom, hogy tele vagyok tervekkel. Úgy megyek oda, mintha haza mennék. Nem viszek mást, csak önmagam, és nem azért, hogy megvalósítsam önmagam (ahogy ezt mostanában nagyon divatosan megfogalmazzák), hanem hogy be tudjam fogadni az új lehetőségeket, és elhintsem magam, és eddig megszerzett tudásomat bennük. A valódi, útnak indító ambíciómat egész véletlenül a Ház bemutatkozó prospektusában olvastam viszont, Vácz Jenő atya szavai között. Bouladot, (személyes nagy kedvencemet) idézte:

„Dolgunk a világ megváltoztatása, és ez nem lehetetlen, mert utunk éppen a lehetetlen.” Így indulok én is!

Pintér Katalin

Kedves Baráti Kör!

Rosu Katalin vagyok, Budapesten születtem 1969-ben, és 15 éve élek családommal Hosszúhetényben. Végzettségem textilrajzoló. Dolgoztam könyvesboltban eladóként, bérszövőként, röntgenben segéd asszisztensként, azonban jó ideig főállású anyaként tevékenykedtem. Férjem Boda Péter keramikus, és a Pécs Művészeti Szakközépiskola szaktanára. Négy gyermekünk van, közülük a két kicsi a helyi általános iskolába járnak, a nagyobbak középiskolások. Évek óta próbálok munkát találni – időközben egy dadaképző tanfolyamot is elvégeztem – de elhelyezkednem nem sikerült. Sok időt tölthettem családommal, így a gondoskodás, a figyelem, a törődés, a mindennapi élet részévé vált. Szeretek emberekkel foglalkozni, beszélgetni, megismerni őket. Nagy örömmel fogok dolgozni az Életrendezés Házában, és remélem sikerül hozzájárulnom munkámmal ahhoz, hogy akik eljönnek jól érezzék magukat Püspökszentlászlón.

Rosu Katalin

Örömmel és szeretettel fogadjuk mi is két új társunkat az Életrendezés Háza szolgálatában. Bízunk benne, hogy nem csak munkahelyük, de valóban otthonuk is tud lenni ez a ház.

Itt szeretném egyúttal köszönetemet is kifejezni Kecskeméti Márta háziasszonyunknak, aki az elmúlt időben, – míg új társaink után kutattunk – sokszor erőn felül helytállt, és biztosította házunk zökkenőmentes működését. Ezen a területen nyújtott önzetlen segítségéért köszönetemet fejezem ki Vass Adriennek és Bagóné Annuska néninek is.

A Jézus Társasága Magyar Rendtartomány életében az idei év egyik legjelentősebb eseménye az új provinciális kinevezése volt. Az elmúlt hat évben Lukács János SJ volt a rend provinciálisa, akinek ezúton szeretnénk köszönetet mondani buzgó áldozatos szolgálatáért, és mindazért a segítségért, támogatásért, mellyel házunk küldetését segítette. Ez év augusztusától Forrai Tamás Gergely SJ lett kinevezve a Magyar Rendtartomány provinciálisának. Az Ő szolgálatára kérjük és kívánjuk Isten bőséges áldását. A korábbi és a jelenlegi provinciális életútjában némi büszkeséggel tekintünk arra a közös pontra, hogy szerzetesi hivatásuk alakulásában meghatározó módon játszott szerepet egy püspökszentlászlói, Vácz Jenő atyánál végzett lelkigyakorlat. Ezért is kérjük mindkettőjük jelenlegi szolgálatára Jenő atya égi közbenjárását is.

Vácz Jenő atyával kapcsolatos, igazán örömteli hírről szeretnék még tájékoztatást adni. Süveges Gergő és felesége Margit áldozatos munkával, sok szervezéssel, számos Barát segítségével, Jenő atya szellemi hagyatékának feldolgozásában eljutottak arra a pontra, hogy létrehoztak egy internetes honlapot. Itt hétről – hétre Jenő atya elmélkedéseit olvashatjuk az aktuális vasárnapi evangéliumról és olvasmányokról. Gergőnek és Margitnak hálás köszönet ezért a nagy munkáért!

A honlap címe: www.vaczjenosj.blog.hu

Végezetül szeretném újból felidézni levelem kezdő gondolatait, rátekinteni ismét a mi tavalyi karácsonyi történetünk felejthetetlen élményére, és megosztani veletek azt az üzenetet, melyet én megértettem akkor Karácsony misztériumából. Gyermekeim számára az a karácsony azért marad örök élmény, mert éppen Szenteste láthatták először a gyermeket, aki testvérük, és látták mellette édesanyját, aki nekik is édesanyjuk. Ez Karácsony igazi ajándéka, ha a betlehemi barlangot mi is így tudjuk szemlélni. Láthatjuk a Gyermeket, aki Testvérünk, és Édesanyját, ki nekünk is szerető Édesanyánk.

Karácsony ünnepén ezt a kegyelmet kívánom családom és munkatársaim nevében mindazok számára, akik levelünket olvassák.

 Szeretettel: Piffkó László