A Ház alapítása

“Életrendezés Háza, ez az én boldogságom, életem koronája.
Remélem, ha én megkapom a felső behívót,
tovább él és egyre jobban kibontakozik.”

Vácz Jenő atya 1982-ben költözött be a püspökszentlászlói kastélyba, mely idős szerzetesnővérek szociális otthonaként ekkor működött. A nővérek lelkészeként kezdte itteni működését, de örömmel állt az ide elcsendesedni, lelkigyakorlatra érkezők szolgálatára is. Évről-évre növekedett a lelkigyakorlatozók száma, és Jenő atya munkájának súlypontja így tevődött át fokozatosan a lelkigyakorlat adásra. A lelkigyakorlatos vendégek elszállásolása kezdetben a kastély vendégszobáiban történt, majd erre a célra két faházat is felállítottak a kastélyhoz tartozó arborétumban. A 90-es évek elejére viszont már ezek a lehetőségek nem tudták kiszolgálni a lelkigyakorlatozók jelentősen megnövekedett létszámát. Ezzel szembesülve Jenő atya elérkezettnek látta az időt régen dédelgetett álma megvalósítására, és 80 évesen nekilátott az Életrendezés Háza felépítésének. Tervét megosztotta azzal a több száz lelkigyakorlatozóval, akik az évek folyamán itt megfordultak. E Baráti Kör adományaiból összegyűlt jelentős összeg volt az a kezdeti tőke melyből az építkezés elindulhatott. Vállalkozását a Magyar Jezsuita Rendtartomány és külföldi alapítványok, szervezetek is támogatták. 1994-ben készült el a ház első szárnya, majd a rákövetkezendő évben a 16 fő befogadására alkalmas, egyágyas szobácskákat magába foglaló lakószárny. 2000-ben készült el az ifjúsági szálláshely, mely az első szárny alagsorából lett kialakítva. 2002 pünkösdjén pedig egy felejthetetlen ünnepség keretében, közel 1000 fő részvételével felszentelésre került a ház kápolnája, melyet a Szt. Család tiszteletére állíttatunk. Jenő atya ezen az ünnepségen hirdette meg az Életrendezés Háza fejlesztésének következő ütemét, mely szerint a ház egy további nagy épületszárnnyal bővül, mely 2-3 ágyas szobáival családok fogadására lesz alkalmas. Ezt az épületrészt 2004 nyarán vehették birtokukba lelkigyakorlatozóink.

„Jenő atya sem gondolta, hogy háza ekkora méretet ölt, és az ország legtávolabbi pontjáról is érkeznek majd ide az életüket rendezni vágyó emberek. De Ő mélységes hittel, imával, hallatlan akarattal és erővel tervezte és építette folyamatosan ezt a házat és formálta közösséggé, Baráti Körré az ide érkező embereket. Így az Ő példáján formálódtunk mi is, csoportosultunk egyre többen köré – valójában Vele együtt Isten köré – és mertünk vele együtt nagyot álmodni.” Piffkó László

„Falakat láttam, tetőszerkezetet, de valami sokkal többet is. Valami nagy-nagy akarat, szép és lelkesítő közös szívdobbanás, mérhetetlen mennyiségű ima tartja össze ezeket a falakat, amelyek ma már többet jelentenek egy puszta lelkigyakorlatos háznál. Baráti Kört, visszatérő ismerősöket, megújulást és újrakezdést jelentenek – sok száz ember számára.” Süveges Gergő

Képgaléria az építkezésről

***

Kedves Barátaink!
(Ünnepi beszéd a Ház jubileumának alkalmából)

Az évfordulók mindig felszólítanak, alkalmat ajánlanak a visszatekintésre, értékelésre. Az ünnep közeledtével egyre többet kutatok én is emlékeimben, felidézve azokat a történéseket, élményeket, melyek az Életrendezés Házához kötnek. A sok emlék közül első Püspökszentlászlóra vezető utunkat szeretném most előttetek is feltárni.

Hallottunk egy lelkigyakorlatos házról a Mecsek rejtekében, és tudomásunkra jutott az is, hogy éppen egy gondnok házaspárt keresnek vezetésére. A kínálkozó lehetőség felcsigázta érdeklődésünket, ezért úgy döntöttünk feleségemmel, hogy felkeressük ezt a helyet, és ha megtetszik a falu, a ház és a ránk váró feladat, akkor beadjuk pályázatunkat. Hosszúheténybe érve tapasztaltuk, hogy nincs kihelyezve útjelző tábla, mely útbaigazítana minket Püspökszentlászlóra, a falubeliek magyarázták el, hogy merre haladjunk tovább. Mikor elhagytuk Hosszúhetényt, a püspökszentlászlói útra érve kételyünk támadt, hogy jó úton járunk-e. A gödrökkel teli, nehezen járható erdei úton azt gondoltuk, hogy valamit félreértettünk és rossz úton haladunk. Óvatosan, autónk épségét féltve folytattuk utunkat, melyen egy lélekkel sem találkoztunk. Olyan érzésünk volt, hogy ez az út nem vezet sehova, nem hittük, hogy végén ott találjuk azt a kis falucskát, melyről egy pap barátunk azt mondta: „Meglátjátok, Püspökszentlászló a Paradicsom kapuja.” Már arra gondoltunk, hogy visszafordulunk, mikor észrevettük néhány ház körvonalát kibontakozni a fák közül. Aggodalmunk hamarosan szertefoszlott. A falu békéje, a gyönyörű természet és Jenő atya szerető vendéglátása nyugalommal és örömmel ajándékozott meg minket. Az utunk ma sem jobb mint akkor, jelzőtábla ma sem mutatja, hogy merre van Püspökszentlászló, talán egyszer ezek a problémák is megoldódnak és Püspökszentlászló könnyebben megközelíthetővé válik. Az Életrendezés Házába vezető út azonban ehhez mindig hasonlatos lesz, mert az igazi utat az emberek saját bensőjükben, életükben teszik meg, mely hozzánk vezet. Jenő atya egyik levelében olvashatók a következő sorok: „Mindig azt tapasztaljuk, hogy akik gondterhelten, fáradtan jönnek házunkba, a pár napos ittlét végén ragyogó arccal, új életkedvvel és mély benső örömmel eltelve térnek haza. Ezt kínáljuk házunkban, bár tudjuk, hogy a sikert nem a mi ügyeskedésünk, vagy tudásunk biztosítja, hanem a teremtmény együttléte Teremtőjével”. Küldetésünk lényege valóban az, hogy aki ide eljön felüdüljön, terheit lerakja, békességet, vigaszt találjon, és innen tovább indulva útja könnyebb és örömtelibb legyen. Vendégeink közül megérkezésükkor sokan kérik segítségemet, hogy Hosszúhetényből autóval hozzam fel Őket és nehéz csomagjaikat. Meglepő viszont, hogy legtöbben távozásukkor nem tartanak már igényt erre a segítségre, sokan kifejezetten tiltakoznak ellene. Örülök ilyenkor. Nem azért mert engem kímélnek, hanem mert útjuk járhatóbb, „csomagjuk” könnyebb lett.

Immár 10 éve járja útját az Életrendezés Háza is. Tegyünk most egy kis sétát közösen a kezdetektől, Jenő atya kalauzolásával. Az alábbi idézeteket abból a több mint 20 körlevélből vettem, melyet Jenő atya indított el akkor, amikor elhatározta e ház megépítését. Piffkó László

***

Az elhatározás

„Fogadjátok nyitott szívvel ezt a közös vállalkozásra szólító levelemet! Tíz év tapasztalata érlelte ezt a vállalkozást. Mennyi egyéni vendég, vagy kisebb csoport vett részt a lelkigyakorlatokon! Az ország minden tájáról jöttetek már ide lelkigyakorlatra. Egymást hoztátok… Itt ifjúsági lelkigyakorlatos telepet kell létrehozni! Egy komoly, téli használatra is megfelelő, igazi lelkigyakorlatos házat kell itt létesíteni. Igen, de hogyan? … Ebben az évben lett eladó az úgynevezett Hopp-ház, amely a falucska közepén van egy enyhe dombon. Nyomban írtunk Diósberénybe Hopp Ferenc plébános úrnak, hogy senki másnak el ne adja a házat, mert mi a föld alól is előkotorjuk a vételárat. … Sok kéz, sok jóakarat, sok szív összeműködésével csendben, belátható időn belül gyönyörködhetünk majd a közös alkotásban, amelynek országos jelentősége ígérkezik. … Bízunk benne, hogy ez a körlevél olyan szerepet kap, mint valami riadó kürtszava. Mihelyt kézhez kapjátok, megdobban a szívetek és körötökben komoly segítségre mozdulnak a nagylelkű szívek. Nem csupán pénzbeli küldeményekre gondolok, hanem arra is, hogy Urunkhoz forduljunk nagy-nagy bizalommal és kérjük, fogadja el felajánlott igyekezetünket, segítse megvalósulásra a szolgálatra tervezett kezdeményezésünket.”

A megvalósulás útján

„Örömmel állapíthatjuk meg, hogy felhívásunkra nemcsak várakozásunk szerint kaptunk választ, hanem azt messze meghaladva nyolcszáz levélre nyolcszázezer forint érkezett bankszámlánkra. Tanúsították mély megértésüket, hogy az Életrendezés Házát jó gondolatnak, szükséges intézménynek tartják és határozott akaratuk, hogy az minél előbb elkészüljön és megkezdje áldott működését. … Múlt ősszel megtörtént telkünkön a régi épület lebontása és az új megalapozása. Két kőműves mester önzetlen munkáját ajándékozta a jövőben itt megforduló fiataloknak, és az alapokra felrakták a falakat, ezekre pedig a szükséges betonkoszorút. A püspökség jóvoltából megvan a tetőszerkezet faanyagának nagy része is. … Közben azonban készül már az épülő ház folytatásaként a szerény gondnoklakás tervrajza, és a különálló, 16 egyszemélyes cellát magába foglaló lakóépület műszaki rajza.”

Elkészült az első két szárny

„Negyedik levelem még 1994. végén kelt, az akkori örömök és gondok jelzésével. Sokan osztoztak azóta ezekben, első helyen tartományfőnököm, P. Nemesszeghy Ervin SJ, aki végül is az építkezés költségeinek jó 65%-át viselte. Most, miután a múlt évben Szent László napján megáldott első épületszárnyhoz már csatlakozik a 16 lakócellát és gondnoklakást magában foglaló újabb épület is, augusztus 20-án sor kerül az egész létesítmény megáldására és átadására, hogy elkezdhesse áldásos működését. Első szavunk most a mélységes háláé, Urunk szerető gondviseléséért. Hálánkban benne foglaltatnak mindazok, akik ennek a gondviselésnek szereplői, eszközei voltak. … A látvány, amelyet az új ház kívül-belül nyújt egyszerűen elragadó. Létrejöttében a mi kis emberi törekvéseink mögött ott érzem Urunk hatalmas akaratát. Ő azokat, akik életüket szerinte akarják rendezni, végtelen szeretettel öleli át, legyenek fiatalok, vagy idősebbek. Az élet rendezésre segítségül íme itt van az utolsó hónapok, hetek lendületes munkájával megszületett ragyogó épület a csodás természeti környezetben. Fogadjátok szívetekbe!”

Az Úr lakhelye

„Hadd tájékoztassuk még a munkánk után érdeklődők táguló körét további terveinkről, amelyek mind arra irányulnak, hogy főleg lelkigyakorlatos csoportjaink résztvevői minél zavartalanabb környezetet és csendet élvezhessenek.- Elkészült az építészmérnöki tervrajz a házunk felső kijáratához illeszkedő és a tető meghosszabbításával megvalósítható kápolnáról; ugyanis a nagy előadóterem mint kápolna a szentmisékhez kitűnő, de az elmélyedő imát itt sokféle zaj háboríthatja. … A Mennyei Atya gyengéd gondviselése “váratlanul” megküldte a szükséges pénzbeli segítséget és döntőnek bizonyult, hogy Mindszenthy-emlékkápolnának nevezzük, mert így a Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal vállalja költségvetésünk felét. Az emlékkápolna jelleggel kápolnánk országos jelentőséget is kap. Jelentős lesz, mint műalkotás is, melyet majd megcsodálhattok.”

Kápolnaszentelés

„Pünkösdhétfőn történt. Mikor hallottuk az Apostolok cselekedeteiből az első pünkösdleírásnál, hogy „mindnyájan együtt voltak”, tekintetünk átfogta a mintegy ezerre tehető sokaságot telkünk alsó részén és a kápolna fölött is; arra gondoltam: „íme a mi Pünkösdünk!” Igazán pünkösdi élmény volt ez a nap. … Ez a kis püspökszentlászlói Életrendezés Háza a Provinciáé, és azt mondhatnám, hogy drága kincsünk, mert már helyet foglal az ország tudatában, fölfigyelt rá a rádió- és TV-adók jóvoltából is a magyar közvélemény. Sokasodnak a bejelentkezések, igénylések; immár megérdemli, hogy kivénülésem után is okvetlenül kapjon embert, vegyék számításba készülő fiataljaink. Nagyszerű munka bontakozhatna itt ki az emberek szolgálatában, akikből Isten élő templomait alakíthatjuk ki a lelkigyakorlatokon át. Ha csendben beülünk az új kápolnába és elmélyültebben szemléljük, talán a teremtésre tereli gondolatunkat, mint amely Isten nagy temploma. Ha feltekintünk, észrevesszük a latin keresztet képező két nagy gerendát és hogy erre a jókora keresztre támaszkodik egy vaskos oszloppal az egész tetőszerkezet. Így ábrázolja a kápolna megváltásunk titkát. De az eucharisztikus Jézus jelenlétével jele kápolnánk a keresztény embernek is, akiben Krisztus lakik. Erre irányul itt az életrendezés minden kurzusa, kérjétek ezt imátokkal.”

Tovább álmodozunk

„Mint gyógyíthatatlan álmodozó, hadd avassalak be Titeket álmaimba! Az egyik ilyen reális álom, már egészen közös munkatársaimmal: telkünkön még lehetőség van rá, hogy a jelenlegi lakószárnyat meghosszabbítva építsünk oda egy további házat, benne garázst, konyhát, ebédlőt, esetleg szolgálati lakást és a tetőtérben 2-3 ágyas szobákat. Mit szólnátok hozzá? Én ezt a merész álmot Szent József oltalmába ajánlom és remélem, hogy gondjába vesz bennünket. Gondolatom szerint esetleg rávezet a dologra egy milliomost, vagy megmozdítja sok nem milliomos szívét a segítségre. … Kápolnánk esetében kimondtuk, hogy legyen és négy évi törekvés, munka gyümölcse gyanánt lett. Kedves Barátaink, most valami hasonló előtt állunk. Még befejezetlen a házunk: kell garázs, kell kazánház, kell lakrész a háziasszonynak és kell még 10-12 férőhely. Most minderre közös teremtő lendülettel kimondjuk a „Legyen”-t. Van egy elképzelésem, mely ha elgondolásom szerint megvalósulhatna példája lenne a szeretet és az összefogás csodálatos erejének. Arra szeretnélek kérni Benneteket, hogy építkezésünk befejezését a jövő évben támogassátok oly módon, hogy erre a célra ki – ki félre tesz naponta 20 forintot. Így jövő őszre, szinte játszva összehozzuk a befejezéshez szükséges összeget, és mivel bizonyosra veszem, hogy lesznek, akik többet szánnak ide, még a berendezésre is jut majd.”

Amiért mindez létrejött

„Drága öröm vagytok Ti a növekvő Baráti Kör, a sok kedves ismerős, akik együttesen szinte a mi ragyogó napsütésünket jelentitek. Mert ugye közös örömről van szó, ami egyúttal hatalmas erőt is jelent, nyitottságot, lendületet a jövő felé. Mert a mi létünk még nem befejezett, hanem a „van” és a „még nincs” szoros összekapcsolódása. Éppen ez adja lendületét, dinamizmusát: afelé kell lépnünk, haladnunk, ami még nincs, hogy az is legyen, amint Teremtőnk szava szól: „Legyen világosság!” –és lett világosság. És látta Isten, hogy jó. … Így érkezünk el a legszebb álomhoz, amely ugye már veletek közös? El is indult a megvalósulás útján. Mi ez? – kérdezitek. Hát az, hogy mi, Püspökszentlászlóhoz már szeretettel kapcsolódó magyar keresztények, becslés szerint mintegy 2500-an, alkossunk egy minél elevenebb családot, tábort, munkaközösséget, jövőbe tekintő, nyitott egységet, akik Boulad atyával azt valljuk, hogy dolgunk a világ megváltoztatása és ez nem lehetetlen, mert utunk éppen a LEHETETLEN.”

Végezetül egy kérést szeretnék még felétek közölni, remélem megértitek és nem veszitek ünneprontásnak. Nagyon jelentős volt az a támogatás, mellyel hozzájárultatok az új épület megvalósulásához, mindezt szívből köszönjük. Most a végső kiadásoknál viszont hozzá kellett nyúlnunk olyan elkülönített összegekhez is, melyek a ház fönntartásához szükségesek, ezért minden további támogatást örömmel és hálával fogadunk. Akiknek lehetőségük van közületek minket továbbra is anyagiakban segíteni, kérjük, hogy adományukat postai utalványon házunk címére, vagy bankszámlánkra (Név: Jézus Társasága Alapítvány, számlaszám: 11992024-06327145-10000001) szíveskedjetek eljuttatni. Mindazoknak, akik adóazonosító jelüket, illetve számukat feltüntetik, adóigazolást küldünk a befizetett adományról.

Nagyon örülnénk, ha ennek a „családnak” sok – sok tagja május 22-én itt együtt ünnepelné mindazt, ami az eltelt 10 év alatt Püspökszentlászlón létrejött, és közösen adnánk hálát az új épületszárny elkészültéért is. Kerekedjetek fel és töltsük együtt ezt a szép napot! Tartsunk össze továbbra is!

Munkatársaim nevében is szeretettel köszöntelek Benneteket! Piffkó László, Püspökszentlászló, 2004. május 5.